Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

puskaporos hordón ülünk. Én erre, gondolva arra, hogy Angliának a bányászztrájk többe került, mint a világháború és a gyarmatbirodalomban való nehézségek, nem tehetik kívánatossá a háborút; gondolva arra, hogy Franciaországban mint ezt Mussolini is hangsúlyozta, olyan válság indult meg, mely a tapasztalat szerint nem tartóztatható fel, láttam, hogy a háború viseléséhez való pszichológiai momentumot ott legfeljebb egy fronttámadás szolgáltathatná. Nem találtam tehát sehol háborús hangulatot, csak éppen az olaszoknál maguknál. Kíváncsi voltam azért, hogy milyen háborús céljaik lehetnének Rómának, s hogy milyen elgondolás az, melynek alapján állanak. Úgy Mussolini, hogy Grandi kiemelték azt a gazdasági eló'nyomulást, melyet Olaszország a Balkánon ért el, s kifejezésre juttatták, hogy nekik mily fontos ezen pozíció megtartása és kiépítése, melyet kizárólag a cseh és a német ipar részéró'l fenyeget veszély. Ismételten kifejezésre juttatták Csehszlovákiával szemben való averziójukat, azt életképtelennek s nem is mesterséges, hanem egy erőszakoltan létrehozott tarthatatlan alakzatnak mondták. Hangoztatták Bulgáriához való viszonyukat, a bolgár népnek olaszbarátságát, azt a befolyást, mely Olaszország részéről Albániában napról napra erősödik, s kifejezték aggályaikat Jugoszláviával szemben. Magyarország tekintetében mindketten igazat adtak nekem, s különösen Grandi hangoztatta, hogy Magyarországgal kellene valamit tenni, s mily óriási előny volna az, ha közelebb jutnánk egymáshoz. Ebből s a bennem kialakult helyzetképből azt a következtetést vontam le, hogy Olaszország politikájának éle elsősorban Csehország ellen irányul, hogy Magyarországgal egy közös határ megteremtésével állítsa talpra a magyarokat, s velünk semmisíttesse meg Csehországot, pusztíttassa el annak gyárait. Én azt hiszem, hogy Olaszország nem gondol rendes háborúra, ők talán zavarok keltésével Laibach körül — mely Szerbia részéről oly nehezen közelíthető meg — fognak alkalmi okot találni arra, hogy a Muraközig előnyomuljanak. Valószínű, hogy ugyanakkor Bulgáriában és Albániában is fognak oly tényeket produkálni, melyek a szerbeket ottan lekötik, s a Laibach felé való eló'nyomulást teljesen szekundér jelentőségű dolognak tüntetik fel. Kétségtelen, hogy Európában legfeljebb a Népszövetségnek állana módjában közbelépnie, ennek jelentőségével pedig mindenki tisztában van. Egy fait accompli, ügyesen fogva meg a dolgokat, olasz részről aligha vonna maga után komolyabb hullámokat. Az olaszok pedig éppen ezen ágában a diplomáciának rendkívül erősek. Nekünk tehát mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy Közép-Európában egy új helyzet kialakulása következhetik be. Lehet, hogy megítélésem téves, lehet, hogy előre nem látott események illuzórikussá teszik a ma fennálló lehetőségeket, de kétségtelen az, hogy az általam ismertetett szándékok Rómában ez idő szerint megvannak. Nem engedhető tehát meg az, hogy akár Magyarországot, akár a kormányzatot Róma helytelenül ítélje meg, mert annak csak a nemzet látná kárát. Úgy Mussolini, mint Grandi kifejezték azon óhajukat, hogy történjék valami. Azt mondták, kellene Magyarországgal tenni valamit, s mindketten biztattak, hogy folytassam energikusan eddigi olaszbarát politikámat. Erős érveléssel kellett cáfolnom azt a feltevést, hogy Magyarországon az angol befolyás túl nagy, s hogy az ango-