Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

A FRANKHAMISÍTÁSI ÜGY

kétségbe a miniszterelnök úrnak a frankügyben képviselt álláspontjának jóhiszeműségét. Én sem az általad hozzá intézett beadványomban, sem más alkalommal sohasem állítottam azt, hogy a miniszterelnök úrnak a frank-akcióban része lett volna — hiszen a törvényszéki tárgyalás folyamán erre vonatkozólag egy igen határozott nyilatkozatot is tettem, és ezen egyszer elfoglalt álláspontomat sohasem változtattam meg. Azt is tudom, hogy a miniszterelnök úr a kormányzó úr ó'fó'méltóságához eljutott okiratnak a szövegét nem ismeri, amely tény egyébként a törvényszéki tárgyalás adataiból is kitűnik. Ha én az elmúlt évek folyamán kénytelen voltam ezen balsikerrel végzó'dött akcióban viselt szerepem tisztázását szorgalmazni — ez csupán azért történt, mert részemre egy rendkívül nagy sérelem állott elő azon megkülönböztetett bánásmód következtében, amelyben én, szemben a frankügyben exponált más tényezőkkel, részesültem. Bethlen gróf a frankügynek hollandiai kipattanása után minden kétséget kizáróan teljes mértékben értesült az egész frankügy előzményeiről, annak összes vonatkozásairól és mindazon körülményekről, amelyek az ismert szerencsétlen bonyodalomhoz vezettek. A miniszterelnök úrnak abban az időben kötelességszerűen jelentést tettek a rendőrség vezető közegei, az akkori belügyminiszter úr, a sajtófőnök, a főügyész és mindazon hivatalos közegek, akik abban az időben elsősorban velem, de az összes többi érdekelttel is az ügyben tárgyaltak. Ezen valódi tényállás foglaltatik a kormányzó úr őfőméltóságához intézett okiratomban, ezen tényállást bátorkodtam röviden vázolni a miniszterelnök úrhoz legutóbb intézett beadványomban is. Ezen tényállás dacára a miniszterelnök úr jónak látta annak idején kizárólag engemet sújtani a frankügy büntetőjogi, politikai és erkölcsi következményeivel teljesen minden felelősségtől mentesítve azon tényezőket, akik részben mint előkelő hivatalos állásban levő férfiak, részben mint személyes barátai, az egész akciót, annak összes körülményeit, elejétől végig ismerték, és annak végrehajtásáért elsősorban felelősek. A miniszterelnök úr ezen urakkal nemcsak a frankügy kipattanása idejében, de azóta is a mai napig teljes erkölcsi és politikai szolidaritást vállalt és vállal míg énnekem a legnagyobb nehézségekkel és csak a legerőszakosabb lépések útján szabad végre igazolásomra vezető intézkedéseket kérelmezni. Kegyelmes Uram, amint azt neked élőszóval is előadni bátorkodtam, sohasem volt és ma sem a célom a kormánynak nehézségeket okozni, teljes mértékben át vagyok hatva ezen ügy külpolitikai vonatkozásainak komolyságától — különben sem kívánok nehézségeket okozni ennek a kormánynak, amely a legsúlyosabb viszonyok között képviseli ma hazánk érdekeit mindazonáltal meg fogod érteni azon álláspontomat, amely saját szerepem teljes tisztázására törekszik. A magam részéről abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nincs mit rejtenem és nincs olyan körülmény az egész frankbonyodalom folyamán, amely ne mutatná nemcsak önként vállalt szerepemnek teljes tisztaságát, de amely arra vonatkozólag bizonyságot nem tenne, hogy kizárólag az én magatartásomnak köszönhető az egész ügynek ismert és szerencsés elintézése.