Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

mindig defenzívába szorítani. Vezetőik megtagadták a munkásmozgalommal, a Szociáldemokrata Párttal való együttműködést.

36 Eleve elismerték „az intelligencia vezető szerepét". Ebben az időben még így fejezte ki magát Bethlen István — és Nagyatádi átvette tőle ezt a fogalmazást. Később Bethlen az „intelligencia" szó helyett már a „történelmi osztályok" kifejezést használta. Bethlen elhitette a kisgazdapárt vezetőivel, hogy a párt érdeke, ha megnyitják kapuikat az intelligencia, az úgynevezett gouvernementális erők előtt. Az ún. disszidenscsoport tagjai, majd a dualizmus-korabeli konzervatív politikusok, a Munkapárt egykori tagjai Bethlen felszólítására sorra beléptek a kisgazdapártba. Pontosabban: míg a Bethlen belépéséről szóló hivatalos hírben 1922. január 7-én még a „kisgazdapárt" elnevezés szerepelt, a Magyar Távirati Iroda 1922. február 18-i jelentésében — tehát két nappal a nemzetgyűlés feloszlatása után — a Nemzeti Középpártnak és a Magyar Rendpártnak a tagjai már „az Egységes Párthoz csatlakoztak"

37

. A nemzetgyűlés feloszlatása után, az új választások előtt a kisgazdapárt már megszűnt. A választási harchoz, mint a háborúhoz, további három fontos dolog szükséges: pénz, pénz és pénz. Nem ez volt az egyetlen, de bizonyára az egyik leglényegesebb impulzus Bethlennek a finánctőke uraival folytatott tárgyalásaihoz. Nincsenek közvetlen bizonyítékaink arra, hogy ezek a tárgyalások valóban megtörténtek, de több adatból olyan következtetést lehet levonni, hogy február hó folyamán, esetleg márciusban, Bethlen megbeszéléseket folytatott a magyar finánctőke vezető képviselőivel. „Magyarország 1921-ben — mondta 1922. március 14-én Chorin Ferenc, a GYOSZ elnöke — 9 hónap alatt 29 milliárd értékű árut hozott be, ezzel szemben azonban csak 13 milliárd értékűt tudott külföldre vinni. A kereskedelmi mérlegünk tehát 16 milliárd deficitet mutat fel. Ez a szám mindennél világosabban mutatja az ország gazdasági helyzetének tarthatatlanságát, és az utolsó órában int bennünket arra, hogy ennek a lassú elvérzésnek céltudatos gazdasági politikával véget vessünk."

38 Nemcsak a finánctőke, hanem a gazdasági kérdések iránt érzékkel bíró Bethlen is látta, hogy elérkezett az „utolsó óra" a magyar nagytőke érdekeit is figyelembe vevő politika és ezen belül megfelelő gazdaságpolitika kialakításához. Az sem véletlen, hogy idézett megállapításait Chorin Ferenc az új autonóm vámtarifa előkészítése ügyében tartott értekezleten mondta. 1922 elejére nemcsak a magyar belpolitikában, de a gazdasági helyzetben is döntő fordulatok érlelődtek. A Hegedüs-féle pénzügyi politika csődjét követően az első világháború után kialakított úgynevezett tilalmi politika ekkor már nem felelt meg a magyar külkereskedelem igényeinek. Ugyanakkor 1922 januárjában a békeszerződés előírásai értelmében már lehetővé vált az új vámtarifák bevezetése.

39 Erre ugyan csak később került sor, de a GYOSZ-szal folytatott tárgyalásokon már ekkor jelezhette a kormány, hogy a finánctőke érdekeit messzemenően figyelembe fogja venni az új autonóm vámtarifa kidolgozásánál. Erre célzások történtek 1922 nyarán a nemzetgyűlésen.

40 Bethlen és a GYOSZ tárgyalásain szóba került az is, hogy a GYOSZ ugyanúgy képviseltesse majd magát az új főrendiházban, mint a nagybirtokosok érdekszervezete, az OMGE (10). Részleteiben nem ismerjük ezeket a tárgyalásokat, de kétségtelennek látszik, hogy Bethlen ezek során „megsarcolta" a finánctőkéseket (29), és a Bethlen-kormány, valamint a finánctőke között kialakult egy olyan együttműködés, amilyet az eddigi ellenforradalmi kormányok gyakorlata nem ismert.

41