Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
A FRANKHAMISÍTÁSI ÜGY
már lebeszélte. Amire én azt mondtam, hogy ez annál komolyabb ok arra, hogy ne járuljak ilyen irredenta központ tervéhez hozzá. Ugyanakkor — és erre leghatározottabban emlékszem — Nádosynak Teleki jelenlétében a lelkére kötöttem, hogy ha ilyen pénzhamisítási terv megvalósítására irányuló cselekményt észrevenne, elvárom tó'le, hogy ezt feltétlenül megakadályozza. Közöttem és Teleki, közöttem és N[ádosy] v[agy] Wfindischgraetz] között, v[agy] közöttem és bárki más között azóta, addig míg Kozma ismert közlését nekem megtette, erró'l az ügyró'l szó többet nem volt. Nem is hallottam, hogy ilyen irredenta központ létesült volna, sem akcióinak nyomát nem láttam. Azóta se N[ádosy], se Wfindischgraetz], se másvalaki nem közölte velem, hogy bárminő' ilyen pénzhamisítás folyna v[agy] hogy avval foglalkoznának. W[indischgraetz]et 923, 924-ben több ízben, talán 3—4-szer is fogadtam még, azonban útlevél és más ügyeiből, talán valami üzleti ügyéből kifolyólag is; 925-ben, ha jól emlékszem, egyáltalán nem is járt nálam. De ezen alkalmakkor sem volt többet az említett ügyekről szó közöttünk. Ha tudtam volna arról, hogy pénzhamisítással foglalkozik vagy irredentát az általa jelzett terv szerint szervez, azt feltétlenül igyekeztem volna megakadályozni, hiszen a nyugat-magyarországi akció alkalmakor szerzett tapasztalatok, az elcsatolt területeken régebben f folytatott haszontalan és nyegle üzelmek tapasztalatai folytán, torkig voltam minden ilyenfajta irredenta akcióval; viszont a Mészáros-ügy utójátékai is igazán nem hathattak buzdítólag reám, hogy 8 pénzhamisítási terveket akár támogassak v[agy] csak hallgatólag is tűrjek. Éppen az a körülmény, hogy három évig nem hallottam a dologról többet, magyarázza meg azt, hogy amikor Kozma velem azt közölte, hogy állítólag a nemzeti szövetség helyiségeiben hamis frankok lennének, első percben nem is jutott eszembe ez a hároméves beszélgetés 11 ; hanem csak később, amikor a gyanú Wpndischgraetz] felé kezdett irányulni, kezdtem visszaemlékezni a dologra. Ezt azonban akkor rögtön közöltem is úgy a b[el]ü[gy]miniszterrel, valamint később, az igazságügy-miniszter hazatérte után, vele is, aki előtt azon készségemet is kijelentettem, hogy fentieket jegyzőkönyvre adjam. Annak, hogy múltkori itteni kihallgatásomkor erről nem szóltam, oka az volt, hogy feleslegesnek tartottam Teleki nevét megemlíteni, miután az ő szerepe ebben az ügyben legjobb tudomásom szerint abszolúte negatív volt, és miután az elmondottakat a vizsgálat érdekében úgy a b[el]ü[gy]min[iszterr]el, valamint az ig[azság]ü[gy] min[iszterrjel már előzetesen közöltem volt. Ezt a felfogásomat különben ismerte Vázsonyi képviselő úr is, akivel ezt akkor közöltem, mikor nálam volt és Rábának ügyvédjéhez intézett leveléről beszélt, amelyben Teleki és Andrássy neve is szerepeltek, és akikről Rába akkor annyit mondott, hogy ők is tudtak a dologról. Ki kell még végre jelentenem azt, hogy nem nagyon csodálkozom azon, hogy 1 Rába jelen kijelentéseimmel, úgy látszik, ellentétes vallomást tett rólam. Hiszen ha már £ Ezt a szót Bethlen utólag írta a szövegbe. e Az ezután olvasható „ilyenféle" szavakat Bethlen utólag áthúzta. h Ezt a szót az eredetileg szerepelt „ügy" szó áthúzása után írta be Bethlen a szövegbe. 1 Efelett a következő, Bethlen által pótlólag beírt, majd utólag mégis áthúzott szövegrész olvasható : „az a kihallgatott tanú, akiről itt szó van és aki bizonnyal".
