Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
A FRANKHAMISÍTÁSI ÜGY
felfogásom a pénzhamisításról, úgy b azt kellett hogy tudja, hogy én mindenféle pénzhamisítást, akár irredenta v[agy] hasonló célokra is, a leghatározottabban elítélek, és hogy Nádosyt ilyen próbálkozásoknak a megakadályozására kimondottan utasítottam. Ennek a bizonyítékául fel kell említsek egy beszélgetést, mely ezelőtt 3—4 évvel folyt le köztem, Teleki Pál gróf és Nádosy között. Ennek a beszélgetésnek az előzményei a következők. Körülbelül három évvel ezelőtt, úgy emlékszem 923 legelején, de lehet, hogy korábban, már 1922-ben, felkeresett W[indischgraetz] és közölte, hogy néhány barátjával megbeszélte azt a tervét, mely szerint az a szándékuk, hogy az irredentával foglalkozó egyesületek illetve személyek ezen tevékenységük tekintetében közös vezetés alá helyeztessenek; közöttük az addig fennállott és a nyugat-magyarországi akciókor tapasztalt súrlódások, riválitások kikapcsoltassanak; a királykérdésben levő nézeteltérések és ellentétek, melyek ezen súrlódásokat fokozzák, háttérbe szoríttassanak, és irredenta működésükben a kormány irányításának magukat alá vessék. Miután elvileg ellene voltam mindig 0 annak, hogy társadalmi egyesületek irredentával egyáltalában foglalkozzanak és ez ellen éppen abban az időben erős küzdelmet folytattam, de ezen felül W[indischgraetzJ személyisége iránt pol[itikai] sz[em]p[ont]ból is a legnagyobb bizalmatlansággal voltam, közöltem vele általánosságban aggályaimat és azt, hogy döntésemet majd Nádosy útján fogom tudomására hozni mint aki ilyen ügyekben illetékes. Megjegyzem, h[ogy] W[indischgraetz]nek előadásában nem volt szó semmiféle pénzhamisítási tervről. Ezután magamhoz kérettem Nádosyt és közöltem vele, hogy a W[indischgraetz] által előadott tervhez nem járulok hozzá úgy elvi mint személyi okokból. Úgy emlékszem, kifejtettem előtte, hogy mindenféle 0 irredenta vállalkozások a tőlünk elcsatolt területeken a magyarságnak csakis bajt okoznak, ottani működésükre szükség nincsen; ha pedig közöttünk és valamely szomszédunk között komoly konfliktus ütne ki, akkor azok a személyek, akik szabadcsapatokként akarnának működésbe lépni, amúgy is katonai védkötelezettségüknek kellene hogy eleget tegyenek; nincsen tehát semmi szükség arra, hogy itthon előre orgánizálódjanak. Ezen beszélgetés közben jött be Teleki, ki úgy emlékszem, más ügyből kifolyólag jelentkezett volt; az is lehetséges azonban,hogy Teleki előbb jött és később Nádosy; mert csak arra emlékszem biztosan, e hogy a beszélgetésnek Telekire vonatkozó része Nádosy jelenlétében folyt le. Teleki jelenlétét ugyanis ezen beszélgetésnél kívánatosnak tartottam, miután a külföldi propaganda vezetésével ő volt részemről megbízva. Ekkor Teleki említette, hogy ő szintén hallott már az előadott tervről, és hogy ő úgy értesült, hogy W[indischgraetz] olyan tervvel is foglalkozott, mely szerint a magyar irredenta céljaira szükségelt anyagi eszközöket valamely idegen pénz hamisítása útján teremtsék elé, egyúttal azonban közölte azt is, hogy W[indischgraetz]t ezen tervről b Az ezután következő „Nádosy útján" szavakat Bethlen áthúzta. c Ezt a szót utólag írta Bethlen a szövegbe. d Ezt a szót utólag írta a szövegbe az általa áthúzott „ilyen" szó helyébe. e A mondatnak az utolsó pontosvesszőtől idáig terjedő része így hangzott: „csak az bizonyos". Ezt a mondatot az „az" és „bizonyos" szavak átírásával és a „mert" és valamint az „emlékszem" szavak utólagos beírásával alakította át Bethlen.
