Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

latok benyújtásának elhalasztását; másrészt a választójogi törvény elsőbbsége módot adott volna Bethlennek, hogy a titkos választójog megváltoztatásával — még a közigazgatási reform előtt — teljesen új és számára kedvező helyzetet teremtsen. Az események alakulása később más út választására kényszerítette Bethlent, de kormányának első minisztertanácsa tanulságosan mutatja meg nemcsak taktikáját, de később megvalósuló tervének csíráit is. 1921 nyarán, a kormány pénzügyi javaslatainak elfogadtatása után, Bethlen elnapoltatta a nemzetgyűlést. A többségi párttal szemben — működő parlament mellett — nehéz lett volna kormányoznia. Az így nyert időt Bethlen nem hagyta kihasználatlanul. Ahogy Andrássyéknak ígérte, megkezdődött a támadás a kisgazdapárt ellen. A vármegyék országos nagygyűlésén, 1921. augusztus 25-én, a gyűlés elnöke, Széchenyi Emil gróf, és előadója, Rakovszky Iván, határozott és nyílt támadást intézett a közigazgatási reform ellen, „az ősi vármegyei rendszer" és „a régi szakavatott tisztviselők" védelmében.

31 Ez a régi Magyarország most már teljesen rekonstruált nagybirtokos-dzsentri közigazgatásának, a vármegyék régi urainak a világháború utáni egyik első nyílt demonstrációja volt. A vidéken gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. De nemcsak politikai támadás indult Nagyatádiék ellen. Még 1921 nyarán Pallavicini őrgróf Nagyatádi Szabó István októbrista múltját kezdte emlegetni.

32 Alighogy elnapolták a parlamentet, — túlzás nélkül mondhatjuk: óriási apparátussal — megindult a rendőrségi támadás Nagyatádi Szabó István és képviselőtársai ellen. A kiviteli panamák vádja kapcsán — ahogy maga Nagyatádi mondta el a nemzetgyűlésben — 150 detektívet mozgósítottak és 250 embert hallgattak ki. Azt követelték tőlük a rendőrségen, hogy valljanak Nagyatádi ellen.

33 Az egész hajsza Bethlen István, Tomcsányi és Vass József műve volt.

34 A többségi párt teljesen defenzívába szorult, de továbbra is ellenállt, 1921 októberében különböző hírek keltek szárnyra arról, hogy Schandl Károly vezetésével a képviselők egy csoportja kilép a kisgazdapártból. Schandl Károly később Bethlen István legbizalmasabb hívei közé tartozott. A képviselők disszidálásával a kisgazdapárt elvesztette volna parlamenti többségét. Ettől a végtől a pártot a legitimisták második államcsínye mentette meg. 1921 októbere után a nemzetgyűlés elfogadta a kisgazdapárt régi követelését, a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló törvényjavaslatot. A kisgazdapárt minden látszólagos győzelme ellenére azonban most már gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok — akár az 1921-es nyári helyzethez képest is. A legfontosabb momentum talán az volt, hogy közeledtek a választások. A nemzetgyűlés mandátuma 1922. február 16-án járt le. De hogy mikor, melyik napon oszlatják fel a nemzetgyűlést, az kizárólag Bethlentől függött. A parlament feloszlatásának joga a kormányzót illette, Bethlen István pedig ekkor, a második Habsburg-államcsíny után, teljes mértékben bírta Horthy bizalmát. Bethlennek minden politikai ellenfele tudta, hogy ő a maga számára legkedvezőbb pillanatban fogja kérni a nemzetgyűlés feloszlatását. Csak azt nem tudták, hogy melyik ez a pillanat. A helyzet kulcsa Bethlen kezében volt. A panamavádaknak nem kis szerepük lehetett ismét a tárgyalásokon. De a választások előtt új összefüggésekben is befolyásolhatták a kisgazdapárt vezetőit. A panamák tulajdonképpen a pártkasszát gyarapították, és először akkor kerestek ilyen pénzforrást, mikor 1921 tavaszán felmerült az új választások lehetősége. 1921 decem-