Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

utána gyorsan követték egymást az események. 1921. december 3-án mutatkozott be a kormány, és már december 8-án elkezdődtek Bethlen megbeszélései a Szociáldemokrata Párt vezetőivel. Kétheti tárgyalás után, 1921. december 22-én írták alá a Bethlen—Peyer-paktumot.

29 Itt most az egyezményt csak Bethlen készülő belpolitikai konstrukciójának összefüggésében tárgyaljuk. Bethlent a tárgyalásokra az uralkodó osztályok különböző csoportjai közötti kiélezett harc is szorította. Ebben a küzdelemben már a második királypuccs alatt megkísérelte fedezni a hátát a munkásosztály felől. Az államcsíny idején Kozma Miklós lépett kapcsolatba a szociáldemokrata vezetőkkel. Most megkönnyítette a tárgyalásokat, hogy akkor a szociáldemokrata vezetők semlegességüket nyilvánították. Kétségtelenül lényeges szerepet játszott Bethlennek a szociáldemokratákkal való tárgyalási készségénél az, hogy erről az oldalról is be akarta keríteni a legitimistákat. A paktum csapás volt a legitimista befolyás alatt álló keresztényszocialista szervezetekre. A választások előtt ennek a szempontnak — különösen a városi szavazatokért folytatott küzdelemben — nem volt lebecsülendő jelentősége. Az 1922-es választások során egyes helyeken ki is alakult a kormány és a szociáldemokrata vezetők között a titkos együttműködés a kereszténypárt és a legitimisták ellen. Különös jelentősége volt a paktum azon részének, amelyben a Szociáldemokrata Párt vezetői lemondtak a polgári ellenzékkel és az „októbristákkal" való politikai együttműködésről. A paktumnak előfeltétele volt, hogy a parlamenten kívül ne alakuljon ki az illegalitásba kényszeríted: Kommunista Pártnak és a szociáldemokrata szervezetekbe tömörült munkásságnak az egész rendszert fenyegető összefogása. Magának a paktumnak a Szociáldemokrata Pártot a polgári ellenzéktől elszakító kikötései pedig biztosították Bethlen számára — erről az oldalról — a parlamentet. Alig két hónappal a Horthy-uralom nagy megrázkódtatása, a budaörsi csata után a paktum megerősítette Bethlen és Horthy helyzetét az államapparátuson belül, mind a legitimistákkal, mind a polgári ellenzékkel szemben. A miniszterelnök szilárd pozíciók birtokában kezdhette el döntő tárgyalásait a kisgazdapárttal. Bethlen a második Habsburg-restaurációs kísérlet óta főleg a kisgazdapártra támaszkodott. Az 1920. évi nyári kormányalakításnál és a Teleki-kormány első időszakában a mágnáscsoport a két nagy párt fúziójára építette terveit. A fúzió felbomlása után az első Bethlen-kormány a kereszténypártra támaszkodva akarta megvalósítani a parlamenti többséggel rendelkező nagy pártot. Most, a mágnáscsoporton belül bekövetkezett szakítás után, Bethlen egyedül a kisgazdapártra építve akarta ezt a pártot létrehozni. Nem volt nehéz előre látni, hogy ez nem a kisgazdapárt megerősödését fogja szolgálni. Kérdés: miért mentek bele a párt vezetői? Bethlen nemcsak kormányában szorította kisebbségbe a többségi pártot. Miniszterelnöksége első pillanatától — változó eszközökkel — harcot folytatott a kisgazdapárt ellen. Már az első minisztertanácson sikerült elérnie Nagyatádi álláspontjával szemben, hogy a kormány programjában a pénzügyi törvényjavaslatok és a pénzügyi felhatalmazás kerüljön az első helyre, ezután követelte és elfogadtatta, hogy a választójogi törvényjavaslat megelőzze a közigazgatási reformról szóló törvényjavaslat benyújtását.

30 A miniszterelnök taktikai győzelme egyrészt biztosította a lényeges javas-