Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1931-ES KÖLCSÖN

delemadó „megfejelésének", amely szinte teljesen hitelét vesztette. Ez ugyancsak a magyarázat arra, hogy a kezdetben megállapított arányszámoknak s a progresszív arányszámok fokának miért kell mérsékeltnek lennie. V. A FIZETÉSI MÉRLEG Az elmúlt három hét alatt sok időt szenteltem a kérdés részletei, valamint általános vonásai tanulmányozásának. Ebben az emlékiratban azonban főképpen az általános jellemvonásokkal óhajtok foglalkozni, s kevés figyelmet fordítok a részletekre. Ezt két okból teszem: Először is a fizetési mérleg részleteinek vizsgálatát dr. M. Frère elvégezte már. Mindketten ugyanabba a forrásanyagba nyertünk betekintést, s ezt együtt meg is tárgyaltuk. Terjes bizalommal vagyok a dr.Frère munkáját jellemző gondosság és józanság iránt. Vizsgálódásaim eredményei nem sokban különböznének az övéitől, és bizonyos, hogy nem lennének pontosabbak. Másodszor, kisebb kétség merül fel az adatok, mint azok jelentése iránt. Az árukereskedelem kedvezőtlen mérlege, a Nemzeti Bank fémtartalékának rohamos növekedése, s a legtöbb közvetlenül mérhető láthatatlan tétel viszonylagos csekély nagysága magában véve elegendő, hogy megállapíthassuk az elmúlt évben lebonyolított cserék általános jellegét. A tiszta eredmény az, hogy a Nemzeti Bank fémkészlete (arany és külföldi pénz) egyenlő tempóban növekedett az ország indokolt vagy indokolatlan nemzetközi eladósodásával. Kérdés, hogy mennyire szilárd az így kialakult helyzet? Egy megállapítást, amit szinte bizonyosan megkockáztatnának, röviden elvethetünk. Ez az állítás tulajdonképpen az, hogy a helyzet természetszerűleg ingatag, mert a bank tartalékainak a helyzete sokkal inkább a kölcsönzés, mint az árukereskedelem kedvező mérlegének az eredménye. E szerint a nézet szerint, ha jövő évi kereskedelmi mérlege igen kedvezőtlen lesz, katasztrófa következik be. Ha ugyanis az adósok arra a felszólításra, hogy pótolják a hiányt és fizessék vissza az esedékes rövid lejáratú kölcsönöket, nem fizetnének, megfosztanák a bankot tartalékától, és többé nem lehetne a pénz értékét tartani. Ez a fejtegetés téves, mert számításon kívül hagy két fontos tényezőt: 1. Az, hogy a magyar kölcsönvevőknek nyújtott idegen hiteleket csökkentik vagy meghosszabbítják, sohasem egy meghatározott időben fennálló nemzetközi eladósodástól, hanem a jövőbeli kilátástól függ. 2. Az árukereskedelmi mérleg nem egy teljesen független változó, amely meghatározná egy ország külföldi eladósodásának növekedését vagy csökkenését. Az igazság az, hogy a nemzetközi kölcsönvétel és kölcsönadás esetenként döntő befolyást gyakorolhat az árukereskedelmi mérlegre. A befolyás két különböző módon érvényesül. Először, a külföldi kölcsönvételeket ki lehet terjeszteni külföldi árukra, így közvetlenül emelve a behozatalt. Az ilyen üzletkötések akkor tartósak, ha a) időszaki változások vagy egyéb okok később előreláthatólag a kivitel kiegyenlítő növekedését hozzák magukkal, vagy ha b) a kölcsön vett tőkével vásárolt behozott áruk jellegüknél fogva növelhetik az ország árutermelő és exportképességét. Másodszor, az idegen kölcsönök felvételének a hasznát a kölcsönvevő országon