Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1931-ES KÖLCSÖN

belül is növelhetik úgy, hogy a külföldi hitelt tőkeként tartják meg (mint például a központi bank tartalékában, amely hazai pénzt ad érte cserébe). Ebben az esetben nem növekszik közvetlenül a behozatal. Ehelyett, bizonyos körülmények között, a folyamat a következő módon alakulhat: az új vásárlóerőnek az országon belül való megnövelése növeli az áruk és szolgáltatások iránti keresletet. Az árakat felfelé nyomj ák. Az üzleti tevékenység megelevenedik. Növekszik a haszon. Külföldről több kölcsönt szereznek. S ez a folyamat így halad fokozódó mértékben, amíg egy, több vagy sok lehetséges ok végét nem veti. Következik az üzlet lanyhulása s a bizalom hiánya. Az országot felszólítják lejárt külföldi adósságainak a felszámolására. A központi bank készletei kiürülnek, s veszélybe kerül a pénz vásárlóereje. Nagyon valószínű, hogy a magas árak növelik a behozatalt, a kivitelt pedig visszatartják, s így a helyzet még súlyosabbá válik, mint egyébként lett volna. Az így vázolt eseménysorozat eléggé megszokott eredménye a külföldi kölcsönök meghosszabbításának, ha a hasznot a kölcsönvevő országon belül költik el. Nem kell azonban szükségszerűen így történnie. Sok függ attól, hogy 1. a kölcsönvevő ország gazdasági és pénzügyi struktúrája milyen mértékben érzékeny az inflációs befolyások iránt; 2. az ilyen kölcsön nagyságától s növekedésének az arányától; s 3. hogy vajon a hasznot úgy használják-e fel, hogy ezáltal növeljék az ország árutermelő és exportképességét. A mostani helyzetben szerintem elkerülhetetlen, hogy Magyarország növelje nemzetközi adósságát. Valójában kívánatos, hogy ezt tegye, feltéve, hogy lassan és rendszeresen teszi, s hogy ezt termelőképességének az arányosnál még nagyobb növekedése kíséri. Például Magyarországot, mint Európának sok más országát is, visszatartja fejlődésében a forgótőke hiánya (nem állok meg, hogy meghatározzam ezt a sokat használt kifejezést), s teljes gazdasági talpraállását a végtelenségig késleltetni fogja, ha egyéb terhein felül takarékoskodással kell összegyűjtenie a szükséges tőkét. 1900-tól kezdve a háború előtti Magyarország kereskedelmi mérlege idegen tőke növekvő beruházása miatt, kedvező helyzetéből fokozatosan kedvezőtlenre billent. Az így kialakult helyzet nem volt ingatag, s kívánatos, hogy ugyanez az irányzat kerekedjék megint felül. Magyarország helyzete e tekintetben erősebb, mint azoké az országoké, amelyek a háború előtt tőkét adtak kölcsön, s most kénytelenek kölcsönt felvenni. Ezek után az általános megfontolások után visszatérve közvetlen problémánkra, meg kell jegyeznem mindenekelőtt, hogy még az árukereskedelem mérlegének kedvező alakulása esetén sem csökken talán az idegen kölcsön nagysága a jövő esztendőben. Ehelyett, azáltal, hogy ez bizalmat kelt Magyarország gazdasági jövője iránt, esetleg megnövelheti a külföldi kölcsönök iránti keresletet és a kölcsönök kínálatát. Utaltam azonban már arra, hogy a veszély nem a kölcsönzésben, hanem a túlkölcsönzésben s a nem hasznot hajtó célokra felvett kölcsönökben rejlik. Véleményem az, hogy amíg ezek a kölcsönök kereskedelmi célokat szolgálnak s az ipar vagy a bankok bonyolítják le, nem fenyeget az a veszély, hogy túlságosan kiterjesztik. Már csak azért sem, mert nem valószínű, hogy valami nagy pénzösszegek várnak Magyarországon történő beruházásra. Azonfelül a fontos iparágak képviselőivel folytatott tárgyalásaim során azt a benyomást nyertem, hogy nagyobb érdekük fűződik piacok, mint hitel szerzéséhez. Nem észleltem valamiféle spekulációs szellemet vagy olyan