Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1931-ES KÖLCSÖN
A mezőgazdasági termelés azonban, részben aktív tőke hiányában, jelentősen hátramaradt. Nem nagyobb, mint a háború előttinek a háromnegyed része. Ez annyit jelent, hogy (az egész népességnek) egy főre eső mezőgazdasági termelése csupán mintegy kétharmada volt a háború előtti termelésnek. Még a kilátásban levő 1925. évi jó termés is valószínűleg meglehetősen kisebb lesz a háború előtti átlagnál. Megvan azonban a remény arra, hogy kedvező időjárás esetén hamarosan sikerül utolérni, esetleg felül is múlni a háború előtti termésmennyiséget. Sokkal nagyobb problémát okoz viszont az egy főre eső termelésben elérni a háború előtti mennyiséget. A mezőgazdasági helyzetről az iparra térve át, sokkal nehezebb véleményünk szerint megbízható mértéket megállapítani a veszteségek és a nyereségek felmérésére: számos nagy ipari ág statisztikája megszerezhető, s további felvilágosítással szolgáltak néhány ilyen iparágnak a képviselői egy-egy megbeszélés során. A munkanélküliség mértéke s a reálbérek általános szintje is fényt vet a kérdésre. Nem vettem figyelembe a teljesítőképesség százalékos aránya címszó alatt feltüntetett számokat, mert ezek megtévesztők lehetnek. Még a legjobb években is az ipari összteljesítmény mindig elmarad egy ország iparágainak megállapított összteljesítőképessége mögött. Tekintetbe véve 1924 második és 1925 első felét, kitűnik, hogy a legtöbb nagy ipari intézmény, amelyek nagy részben exportpiacoktól függnek, háború előtti teljesítményüknek 25—65 %-át termelték, s így az átlag inkább kisebb, mint nagyobb 50 %-nál. Másfelől vannak egyes iparágak, nevezetesen a textilipar, s kisebb mértékben a cipőés bőripar, amelyek lényeges nyereségre tettek szert. Van továbbá sok kis ipari vállalat, amelyek a helyi piac számára termelnek, s amelyek termelése — nyugodtan állíthatjuk — a mezőgazdasági termelésben mutatkozó változásokkal meglehetősen szoros kapcsolatban váltakozik. Nem hiszem, hogy nagyon tévedek, ha Magyarországnak a vizsgálat tárgyát képező tizenkét hónap alatt teljesített ipari össztermelését a közvetlen háború előtti évi termelésének körülbelül 60%-ára becsülöm, vagy pedig az egy főre eső termelés alapján a háború előtti mennyiség 54%-ára. Figyelembe véve az arany értékében bekövetkező csökkenést, ez az eredmény nem tér el a Magyar Központi Statisztikai Hivatal által megállapított ipari statisztikától, amely szerint 1924-ben az ipari termelés értéke 1447 millió aranykorona volt, szemben az 1913. évi 1650 és az 1921. évi összesen 711 millióval. Ha a hivatalos adatoknak hinni lehet, 1924-ben pontosan annyi munkás volt alkalmazva az iparban, mint 1918-ban. Az egy dolgozóra eső termelés kisebb mennyisége talán azt tükrözi, hogy 1. a napi munkaidőt általában egyötöddel megrövidítették; 2. a munka termelékenységében visszaesés következett be (jóllehet általános vélemény szerint az gyorsan javul); végül 3. az egyes iparágak, amelyeknek az olcsó munka nagy előnyt biztosít, s amelyeknél az egy munkásra eső termelés aránylag csekély, viszonylagos nyereséghez jutnak. Szükségtelen egyéb, az ország vagyoni helyzetét növelő elemek (kézműipar, bányászat, kereskedelem, szállítás) számadatainak részletes vizsgálata. Az ezek által létrehozott értékek együttesen is sokkal kisebbek, mint a mezőgazdaság vagy az ipar termelése. Mégis, ha együttvéve vizsgáljuk, viszonylag magasabb szinten álltak, mint az ipar, és megközelítették a mezőgazdaság termelési szintjét. Ha az összesített eredményt vesszük tekintetbe, a mezőgazdaságnak körülbelül négyszer annyi fontosságot kell tulajdonítanunk, mint az iparnak, vagy — ha a kisebb elemeket vetjük egybe a
