Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1931-ES KÖLCSÖN

Röviden, azzal zárom e tárgyú fejtegetésemet, hogy a túlnépesedés nem okoz komoly problémát sem jelenleg, sem pedig a közeljövőben. Kétségtelenül nagyobb figyelmet kell szentelni annak a megállapításnak, hogy az ország lakosságának eloszlása nem egyenletes, s különösen annak, hogy Budapest túlságosan nagy főváros ilyen kis ország számára. 1920-ban a törvényhatósági joggal felruházott városokban a lakosság 19%-a lakott, a rendezett tanácsú városokban pedig 13 %-a. Mintegy 2 400 000 személy, az egész lakosságnak körülbelül 30%-a élt városokban és 20 000-nél nagyobb lélekszámú helységekben, s majdnem 40%-uk Budapesten. Ha ezt a nyugat-európai állapotokkal vetjük össze, a számok nem tanúskodnak valami nagyfokú városba tömörülésről. A külsőleges összehasonlítások itt ismét alig vetnek fényt a magyarországi helyzetre. A fontos az, hogy Magyarország városi lakossága — és különösen Budapest lakossága — sokkal gyorsabban növekedett, mint a falusi lakosság, olyan időszakban, amidőn a városi gazdasági élet fejlődésében sokkal komolyabb visszaesés következett be, mint a mezőgazdaságéban. Egy ország gazdasági helyzetének felmérésénél nem az egyetlen tényező a városi és a falusi lakosság helyes aránya. Egyéb fontos változó tényezők is szerepet játszanak a helyzet alakulásában. Az, hogy Magyarország mit tud előállítani a legjövedelmezőbben, hogy mit tud kiszállítani és behozni a legnagyobb haszonnal, bizonyos mértékig függ a népességétől és annak megoszlásától, nemkülönben természeti adottságaitól. Világos továbbá, hogy egy ország belső piacainak nagysága nem a területének nagyságától, hanem sokkal inkább a városi lakosság nagyságától függ. Hogy Budapesten túlnépesedésről lehet-e beszélni, vagy sem, olyan kérdés, amelyre nem válaszolhatunk kielégítően anélkül, hogy tekintetbe vennénk Magyarországnak és szomszédainak a vámpolitikáját. Egy dolog azonban egészen bizonyos. A dolgok jelenlegi állása szerint a városi népesedésben viszonylagos túltengés van. Ráadásul a megfelelő kiegyenlítődést célzó erők (a vidékről a város felé irányuló mozgalom) gyengülése, alacsony születési arány a városokban stb. ellenére ez a viszonylagos túltengés néhány évig minden valószínűség szerint még folytatódni fog, s egész sor pontosan meghatározható hatást von majd maga után. Ilyenek többek közt a következők: 1. a reálbérek viszonylag alacsony szintje; 2. az egy főre eső ipari termelés viszonylagos alacsonysága; 3. a nem termelők számának felesleges és költséges megnövekedése; 4. olyan törekvés, hogy a termelőmunka helyett inkább az állam segítségére támaszkodjanak. Nem szándékom azt állítani, hogy e tekintetben a magyarországi helyzet egyedül álló vagy hogy rendkívüli módon súlyos, s azzal is tisztában vagyok, hogy az ilyen dolgok idővel maguktól rendbe jönnek. Jelenlegi aggodalmunk tárgyát a dolgok helyes irányban történő haladása esetén is bekövetkező átmeneti időszak képezi, s az, hogy ezen időszakban az előbb megvizsgált kérdések a jelek szerint fontos szerepet fognak játszani. II. TERMELÉS Magyarország jólétének a fokát minden egyéb tényezőnél inkább a termés határozza meg. Mindazonáltal mint általános gazdasági fejlődésének mutatója, a termés-