Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1931-ES KÖLCSÖN

1. számú melléklet 1925. augusztus 24. ALLYN A. YOUNG TANULMÁNYA MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HELYZETÉRŐL „Magyarország természetesen nem lehet mindaddig egészséges helyzetben, amíg költségvetése és pénzügyi helyzete, továbbá kereskedelmi mérlege nem kielégítő. Nem elég, ha állami kiadásait adóztatás útján fedezi, hanem elő kell állítania annyit, amennyit elfogyaszt, illetőleg rendelkeznie kell fölötte." A Népszövetség Pénzügyi Bizottságának 1923. december 20-i beszámolójából vett idézettel kezdem, mert ez az idézet meghatározza a jelen emlékiratban tárgyalt problémát. Nyilvánvaló, hogy Magyarország jelentős haladást tett az „egészséges helyzet" elérése felé. Vajon indokoltan feltételezhető-e, hogy azt folytatva állandó jellegű haladással eljut a végső célig? Vagy pedig már előrelátható nehézségek és veszélyek akadályozzák meg célja elérésében? A problémát másképpen is fel lehet vetni. A pénzügyi újjáépítés terve — a valuta megszilárdítása és a költségvetés egyensúlyba hozatala — már megvalósult, méghozzá a költségvetés esetében a vártnál hamarabb. A kérdés tehát a helyzet jövőbeli szilárdságára vonatkozik. Várható-e, hogy a stabilizáció annyira szilárddá és erőssé válik, hogy minden lehetséges megterhelést vagy bármilyen szokványos megrázkódtatást kiáll? Vagy ellenkezőleg, az valószínű, hogy még mielőtt a gazdasági helyzet kielégítő módon megerősödne, a megterhelések és megrázkódtatások tönkretesznek egy mármár befejezett munkát? Az alapvető tényezők pénzügyiek. Mindezek közül legfontosabb a pénzrendszer. Mielőtt azonban erre a dologra térnék, röviden áttekintek néhány más gazdasági tényezőt, mert ezek többé-kevésbé fontos szerepet játszhatnak a végeredményben. I. NÉPESSÉG Van olyan vélemény, hogy Magyarország túlnépesedett, s jólétének teljes helyreállítása mindaddig nem történhetik meg, amíg fölösleges tömegei számára elhelyezési lehetőséget nem talál. Véleményem szerint ez a megállapítás nélkülöz minden komoly alapot. Igaz ugyan, hogy Magyarországon a népsűrűség meglehetősen nagy (km

2-enként 86 fő), nagyobb például, mint Ausztriában vagy Franciaországban, kisebb azonban, mint Csehszlovákiában, Olasz- vagy Németországban, mégis az ilyenfajta összehasonlítások nem sokat jelentenek, ha nem vesszük egyszersmind tekintetbe a természeti kincseket, az életszínvonalat, a népesség összetételében és megoszlásában mutatkozó különbségeket. Célszerűbb ezért összevetni Magyarország jelenlegi népességét területének háború előtti népességével. 1924 végén Magyarországon mintegy 8 200 000 személy élt (a Központi Statisztikai Hivatal becslése szerint), körülbelül 11 %-kal több, mint 1910-ben ugyanazokon a határokon belül. Még ha bizonyos túlzás is van a jelenlegi népességszám megállapításában, a szaporodási arány jelentős, magasabb talán, mint