Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

A miniszterelnök a második államcsíny idején ingadozás nélkül állt Horthy mellett. De Gömbös is jelentős szerepet játszott Horthy hatalmának megmentésében az egyetemi zászlóaljak mozgósításával. Hogyan tudta Bethlen Gömbösnek a kormányzóra gyakorolt befolyását ellensúlyozni? A detronizációs törvény elfogadása a nemzetgyűlés által lehetővé tette, hogy Horthy eredetileg ideiglenesnek kontemplált pozícióját hosszú időre stabilizálják. De csak lehetővé tette. Gömbös befolyását Horthyra az alapozta meg és az növelte, hogy a kormányzó legtitkosabb hatalmi aspirációit táplálta.

26 Az ideiglenes államfő azonban mindig elutasította azt a lehetőséget, hogy ő foglalja el a trónt. Valószínűleg arra számított legbizalmasabb híveivel együtt, hogy hatalma megtartásához elegendő — egyelőre — a restauráció megakadályozása. Létezett egy olyan elképzelés is — és ennek Gömbös volt a legfőbb szószólója —, hogy ne IV. Károlyt vagy utódait, hanem Albrecht Habsburg főherceget, a titkos társaságok egyik vezető tagját ültessék a trónra,

27 és mellette tartsa meg Horthy valamilyen formában pozícióját, tényleges hatalmát. Hívei körében a kormányzó is szívesen vallotta magáénak ezt az elképzelést, mert ez a verzió őt — a konzervatív körök felfogása szerint — a legsúlyosabb bűn, a királynak tett esküje megszegése tekintetében felmentette volna. Ezek szerint nem saját hatalmi ambíciói miatt tagadta volna meg esküjét, hanem a helyzet kényszerének, a kisantant fegyveres fenyegetésének hatása alatt, és egy másik Habsburg érdekében. A detronizációs törvénnyel kapcsolatban Bethlen két lényeges vonatkozásban érvényesítette szándékát. A király trónfosztásáról szóló törvény előírásain túlmenően nyilatkozatot tett, és ebben a kormány nevében kötelezettséget vállalt arra, hogy mielőtt a végleges államfő kérdésében a jövőben döntés születne, a kormány minden esetben megtárgyalja szándékait a nyugati hatalmak képviselőivel. Bethlennek ez a deklarációja nemcsak az állami szuverenitás egy részéről való lemondást jelentette, de egyben ezen az áron szinte beláthatatlan időre biztosította Horthy számára a nyugati hatalmak védelmét. Az ezzel kapcsolatos támadásaik során a legitimisták elmondták, hogy a nyugati hatalmak ilyen nyilatkozatot szívesen fogadtak ugyan, de nem kívántak. Magát a detronizációs törvényt a kormány — az ellenzék tiltakozása ellenére — úgy fogalmazta, hogy az csak IV. Károly és utódai trónra kerülését tiltotta meg, de nem akadályozta a törvényhozó testületet abban, hogy esetleg egy másik Habsburgot ültessen a magyar trónra.

28 Külpolitikai támogatással a háta mögött, e törvényre támaszkodva, ezentúl Bethlentől függött, mikor veti fel, vagy meddig nem veti fel Albrecht megválasztásának kérdését. Bethlen kiemelte ezzel az Albrecht-kérdést Gömbösnek a titkos társaságok soraiban folytatott agitációja köréből. A különítmények dezorganizálódása, a vezetőik és Horthy kapcsolatában, valamint Horthy és Gömbös viszonyában 1921 végére bekövetkezett lényeges változások következtében a kormányzó körülbelül 10 évre visszavonult az államügyek „közvetlen" intézésétől. 1922-től alaposan megváltozott az ellenforradalom három vezetőjének egymáshoz való viszonya. Ezután inkább Horthy és Gömbös függött Bethlentől. A trónfosztásról szóló törvény elfogadtatása után a miniszterelnök 1921. november 14-én lemondott. A második Bethlen-kormány megalakulása elhúzódott ugyan, de