Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

KORAI NEMZETISZOCIALISTA SZERVEZKEDÉSEK

1923 december \ BETHLEN ISTVÁN GRÓF LEVELE KÁLLAY TIBOR PÉNZÜGYMINISZTERHEZ A FÖLDBIRTOKOSOK ÁLTAL A JEGYBANK ÜGYÉBEN NEKI ÁTADOTT EMLÉKIRATBAN FELVETETT KÉRDÉSEKRŐL Tisztelt Barátom! Ma felkeresett a gazdák egy küldöttsége élén Bernát István, és átadta a felállítandó Jegybankkal kapcsolatban a gazdaközönség részéről táplált kívánságokat tartalmazó idemellékelt aide-mémoire-t. Tekintettel arra, hogy a felállítandó Jegybank lesz hivatva Magyarország gazdasági életét irányítani, és ez az első eset, hogy Magyarország önálló jegykibocsátó intézettel fog bírni, alapvető fontosságúnak tartom, hogy a Jegybank felállításánál Magyarország gazdasági életének különleges viszonyai megfelelően figyelembe vétessenek, s hogy nevezetesen a Jegybank organizációja már az első perctől kezdve olyan legyen, mely a politikai, gazdasági nehézségeket és ellentéteket lehetőleg eleitől fogva kizárja, s az intézetnek oly funkcionálását garantálja, amely kivonja annak működését a különböző foglalkozási ágak vetélkedésének és a politikai pártok ellentétjeinek légköréből. Ismeretesek előtted is azok a súlyos ellentétek, amelyek a mostani Jegyintézet organizációja és működése tekintetében az agráriusok és merkantilisták, a keresztények és zsidók stb. stb. között felmerültek, s amelyek a végeredményben Popovics lemondását és a Jegyintézet működésének sok irányban való diszkreditálását eredményezték. A felállítandó Jegybank működésétől ezeket a harcokat eleve távol kell tartanunk, s már létesítésének pillanatában kell ezen ellentétek levezetésére megfelelő csatornáról, magában az intézet szervezetében gondoskodnunk, értve ezalatt, hogy a különböző foglalkozási ágak a Jegybank keretén belül nyert képviselet útján intézhessék el a kontroverz kérdéseket. Ily módon nem történhetik meg az, hogy az egyes foglalkozási ágak, miután nem bírnak kellő befolyással a Jegyintézet irányítására, vezetésére, politikai térre és a nyilvánosság elé vigyék azon ellentéteket, melyek helyes organizáció mellett a Jegyintézet kebelében lettek volna elintézhetők eddig is. Az a meggyőződésem, hogy akik nem jutnak kellő képviselethez az intézet keretén belül, természetszerűleg olyan követelésekkel is fellépnek a nyilvánosság előtt, melyeket nem támasztanának, ha a felelősségben részt vállalni kénytelenek volnának. Könynyen politikai jelszavakká avatnak a nagy közönség előtt olyan kívánságokat, amelyeket nem hangoztattak volna, ha mód nyújtatott volna arra, hogy a Jegyintézet belső helyzetével megismerkedjenek, s ha egyúttal a felelősség súlyát is érezték volna. Én tudom azt, hogy a Jegybank jövő vezetőire nézve talán kényelmetlenebbé válhatik — különösen eleinte — ezáltal a helyzet. Tudom, hogy nekik sokkal kényelmesebb, ha minden követelés visszautasítását — melyek közt jogosak és elintézhetők bizonyára eddig is voltak —, illetve a visszautasítás teljes felelősségét a kormányra és elsősorban a pénzügyminiszterre háríthatják át, amiként eddig is ily esetekben a kormány, illetve a pénzügyminiszter volt kénytelen politikailag mindig a hátát tar-