Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

1920 januárjában elutazott Neuillybe. Csak a béketárgyalások befejezése után kapcsolódhatott be ismét a magyar politikai életbe. A nemzetgyűlés kisgazdapárti többsége megnőtt a júniusi tiszántúli választások után. Megnőtt ezzel a veszély is, hogy a nemzetgyűléssel szemben a különítmények erőszakot alkalmaznak. Horthy és Bethlen azonban tudták: alig néhány hónappal azután, hogy az antant nagy nehezen elismerte a nemzetgyűlési választások után megalakult kormányt, nem lehet a nemzetgyűlést szétkergetni. E fenyegető lehetőségnek mégis szerepe lehetett abban, hogy Horthy ne a nemzetgyűlési pártok képviselői közül jelölje ki az új miniszterelnököt. Valószínűleg azért kapott Bethlen kormányalakítási megbízatást, mert a nemzetgyűlésen kívüli tényezők között ő volt az egyetlen régi politikus, aki egyaránt élvezte nemcsak a mágnások, de Horthyn túl Gömbösek bizalmát is.

13 A kisgazdapárt nehezen utasíthatta vissza a bécsi ellenforradalmi komité egyik vezetőjét, aki erdélyi mágnás létére nem tartozott szorosan az aulikus arisztokráciához, és tekintélyesebb mágnástársaival szemben megvolt az az előnye is, hogy egyetlen régi háborús vagy háború előtti kormányban sem viselt miniszteri tárcát. A kereszténypárt pedig örült, hogy nem kisgazdapárti lett a kormányelnök. A két párt nem tudott megegyezni a kormány összetételében. Bethlen azzal a feladattal kapta a megbízatását, hogy vigye végbe a két nagy párt egyesítését. A különítmények fenyegetésével a háta mögött Bethlen a pártérdekeken felülemelkedő nemzeti egység gondolatának képviselőjeként kezdte el tárgyalásait. Valójában az adott erőviszonyok mellett a pártfúzió látszott a legalkalmasabb eszköznek a két párt, különösen a kisgazdapárt befolyásának visszaszorítására és a mágnáscsoport politikai terveinek a megvalósítására. Hosszas alkudozások után Bethlennek sikerült a két pártot egyesítenie, az egyesített pártra támaszkodó kormány miniszteri tárcáinak elosztásában azonban nem tudott megegyezni a kisgazdákkal. Nem volt képes elérni, hogy jelöltje, az ő és Apponyi Albert egykori pártjához tartozó konzervatív Tóth János legyen a belügyminiszter.

14 Bethlen ezért visszalépett, és tárgyalásainak eredményeit „átengedve" barátjának, Teleki Pálnak, ez utóbbi alakított végül kormányt. Bethlen vállalkozása meghiúsulásában azért játszott ilyen jelentős szerepet a belügyminiszterség, mert a mágnáscsoport a hadsereg mellett a belügy alá tartozó fegyveres szervezeteket és a közigazgatási apparátust is ki akarta vonni a nemzetgyűlési pártok befolyása alól. Bethlen látta azt is, hogy a létrejött fúzió nagyon ingatag alapokon áll, és nem alkalmas támasza egy tartós kormánynak. A grófok segítségével létrejött egyesülés mézeshetei alatt a magyar törvényhozás legreakciósabb törvényei születtek. A botbüntetés bevezetése, a numerus clausus, a kormányzói jogkörnek a nemzetgyűlési jogkör rovására történő kiterjesztése megmutatta e polgári parlament igazi arculatát. A pártok közötti ellentéteket kezdetben elfedték e törvényhozás „sikerei", a földreformtörvény beterjesztése és gyors elfogadása, valamint — de nem utolsósorban — a különítmények terrorja elleni közös fellépés. A fokozatosan megszilárduló ellenforradalmi államhatalomnak már nem volt szüksége a különítmények, a nemzeti hadsereg fel-fellobbanó terrorakcióira. Ellenkezőleg; 1920 őszére e sorozatos egyéni akciók felszámolása az államhatalom konszolidálásának egyik legfőbb feltételévé vált. Amikor már a budapesti rendőrség ellen fordultak a különítmények, a Teleki-kormány erélyes akciót indított egyes csoportjaik