"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Előszó
Előszó 7 reskedelmünk alapkövét, a legnagyobb mennyiségben kiszállítható terméket. Az állatok kiszállításának kiindulási pontja Debrecen és környéke, de a Bécsig vagy akár Augsburgig tartó hajtásra igen sok embert foglalkoztató kereskedelmi hálózat épült fel. A szürke marha értékesítését ugyanis egy hódoltsági vagy az erdélyi fejedelem fennhatósága alá tartozó kereskedő nem hajthatta végre: az értékesítés fontos gócpontjaként, igen sokszor végállomásaként szolgáló Bécsbe oszmán vagy erdélyi kém nem juthatott be. Ennek következtében igen kiterjedt értékesítési hálózat alakult ki, amelyben az oszmán és erdélyi területekről felhajtott állatokat a Magyar Királyságban élő kereskedők vették át és értékesítették a császárvárosban. A magyar élőállat (marha, juh) hasznosítására tehát „nagystílű, árutermelésre beállított szervezet" jött létre. Miután Nyugat-Európában az élelmiszerárak nagyobb ütemben növekedtek, mint az iparcikkeké, ezért a magyar gazdaság szinte önmagától, jelentősebb változások nélkül értékelődött fel. Ennek a jelenségnek nem kizárólag, de egyik legnagyobb haszonélvezői a debreceni kereskedők voltak, akiknek mesés vagyonáról, dőzsölő életmódjáról már egykoron is vers született. Ez a vagyon határozta meg Debrecen jelentőségét az erdélyi fejedelmek előtt is, és szerzett a város nem csupán a kereskedelemmel és önkormányzati jogaival kapcsolatban újabb és újabb privilégiumot, hanem kulturális élete, iskolái számára is számtalan támogatót lelhetett. A hajdúk korábban bárki számára felfogadható katonaként jelentek meg, vadságukról, a társadalomból való kiszakadásukról számtalan levél, beszámoló vagy krónikarészlet tanúskodik. A hajdúk első letelepítése is éppen egy erdélyi fejedelemhez, Bocskai Istvánhoz köthető, aki jelentős területeket és szabadságokat adományozott számukra. Célja az volt, hogy ezt a szabad katonáskodó réteget maga számára kösse le és felhasználhassa hadjáratai során. Az erdélyi fejedelmek mindegyike követte példáját, és nem véletlenül: a hajdúk éppen az ellenséges Magyar Királysággal szomszédos területeken laktak, kaptak állandó falvakat, így ezek a csapatok voltak a leghamarabb bevethetők. Súlyukat növelte, hogy az erdélyi vajdák alá tartozó, hagyományosan katonáskodó székelyek szerepe ekkor kezd visszaesni. A hajdútelepek számára kiadott kiváltságokat Bethlen szintén szaporította, lévén erősen érintett az európai háborúban, kiválóan tudta ezt a katonáskodó réteget felhasználni hadjáratai során. A Bethlen mellett szolgáló oszmán segédcsapatok mellett a hajdúk is részt vettek Bethlen magyarországi hadjárataiban. A harmincéves háború különböző szövetségi rendszereiben a Habsburg Monarchia ellen felvonuló Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és a Magyar Királyság Janus-arcú kapcsolatára világít rá a Soproni Levéltár őrizetében található forrásokból összeállított rész. Bethlen erdélyi fejedelemként egy, szintén Bocskai István által indított „hagyományt" folytatott magyarországi hadjárataival. Az Erdélyi Fejedelemség vezetőjeként egy ellenséges állam élén lépett fel a Habsburg Monarchia és az annak részét képező Magyar Királysággal szemben. A magyarországi rendek részéről kettős megítélés övezte. Egyrészt a II. Ferdinánd által megkezdett ellenreformációs törekvések az ekkor még döntő többségben evangélikus és református rendek érdekeit jelentősen sértette, így a református fejedelem támadásához nagy politikai reményeket fűztek. Másrészt az országra törő fejedelem csapatai számtalan kárt okoztak az országlakosoknak, az általa elfoglalt területek lakosságát súlyos adókkal terhelte. Ez utóbbi még olyan területeken is sérelemként fogalmazódott meg, mint Felső-Magyarország és Kassa városa, amelyek később magyarországi fennhatósága alá fog tartozni. Politikai szempontból mindenesetre a magyarországi rendek számára Bethlen támadása jelentős előnyökkel járt: az osztrák tartományokkal, Cseh- és Morvaországgal ellentétben a Magyar Királyság reformált hitű lakossága jóval nagyobb védelmet élvezett, áttérésüket nem fegyverrel próbálták elérni, emigrációra nem kényszerítettek senkit. Ezt a kettősséget mutatjuk be a hagyományosan Habsburg hű városként ismert Sopron esetében. Egyben rávilágítunk azokra a tendenciákra, amelyek a Bethlen-kori magyarországi város- politika változásainak hazai okait és az európai változásokba beágyazható körülményeit határozták meg.
