"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)

Dominkovits Péter - H. Németh István: Bethlen Gábor 1619-1621. évi hadjárata és Sopron

37

Bethlen Gábor 1619-1621. évi hadjárata és Sopron

nanszírozni lehessen. Az állam által fenntartott katonaság és államapparátus miatt azonban még inkább szükség volt azokra a pénzügyi intézkedésekre, amelyekkel az egyre nagyobb költségekkel járó háborúkat, illetve az emiatt mind kiépítettebb államigazgatást finanszírozni lehetett.4 A financiális terhek növekedését még nem ismerjük pontosan, de a katonai kiadásokra már készültek számítások. Eszerint a 17. század elejétől, közepétől az előző korszak háromszorosára, a 18. század első harmadáig a költségek közel kilencszeresére nőttek.5

Amennyiben a Habsburg Monarchia részt kívánt venni az európai nagypolitikában - és erre mind hadipotenciálja, mind területe, mind politikai kapcsolatrendszere predesztinálta - akkor alkalmazkodnia kellett ezekhez a változásokhoz. Az erőteljesebb állami irányítású közigazgatás, az egyfelekezetűség, az állam mind intenzívebb beavatkozása a rendi, belpolitikai, gazdaságpolitikai folyamatokba e változások törvényszerű következményei. A Habsburg Monarchia bizonyos szempontból e téren éppen az Oszmán Birodalommal vívott folyamatos háborúi következményeiként megelőzte európai társait. A monarchia igen szerteágazó és sokszínű belpolitikai viszonyai miatt azonban ezekre az intézkedésekre csak igen lassan és nem is egy időben kerülhetett sor. A törzsterületeken (Alsó-, Felső- és Belső-Ausztria, Cseh- és Morvaország) az uralkodói politika jóval korábban érvényesült, mint a központtól távolabb eső, sajátos rendi viszonyokkal rendelkező tartományokban (pl. Tirol) vagy például a Magyar Királyságban, ahol a fentebb már bemutatott, egyedi politikai jellegzetességek akadályozták ezeknek a tendenciáknak az érvényre jutását.6

E politikai szituációban élhettek jogaikkal, fejthették ki politikai érdekérvényesítő tevékenységüket azok a települések, amelyek az ún. szabad királyi városok közé tartoztak. E városok teljesen önálló, a királyi hatalomtól független önkormányzati jogokkal rendelkeztek már a 15. századtól.7 Ennek ellenére a szabad királyi városok ekkor még csak bizonyos fokú rendi jogokkal rendelkeztek, és e rendi jogokkal nem élhettek a nemességgel egyenlő mértékben. Általánosságban kijelenthető, hogy a városok a középkori Magyar Királyság bukásával kialakult kompromisszumnak köszönhetően szerezték meg rendi jogosítványaikat. A rendek között sosem vitatott, de háttérbe szorított helyet foglalhattak el. A 16. században az uralkodó a szabad király városok életébe csak akkor avatkozott bele, amikor annak igen fontos katonai vagy közigazgatási oka volt. Egyes városokban (Kassa, Varasd) jelentős helyőrségek jöttek létre. Itt a katonai igazgatás alapjait kellett létrehozni, ami nagyon sok területen (köz- igazgatás, városi házak és haszonvételek feletti joghatóság kérdése, a katonaság alá tartozó népesség feletti bíráskodási jog gyakorlása stb.) sértette a városi önkormányzatok jogait.8 Más városokban (Pozsony, Kassa, Besztercebánya, Körmöcbánya) közigazgatási központok jöttek létre, amelyek a katonasághoz hasonlóan az addig viszonylag zárt városi társadalom mellett újabb kiváltságolt csoportokat vonzott a város falai közé.9 Mindemellett a központi hivatalok

4 Bonney, Richard (ed.): The rise of the fiscal state in Europe 1200-1815, 1. publ. Oxford, 1999.

5 Hochedlinger, Michael: „Onus militare". Zum Problem der Kriegsfinanzierung in der frühneuzeitlichen Habsburgermonarchie 1500-1750. Kriegführung und Staatsfinanzen: die Habsburgermonarchie und das Heilige Römische Reich vom Dreißigjährigen Krieg bis zum Ende des habsburgischen Kaisertums 1740. Hrsg. Rauscher, Peter. Münster, 2010. 81-136.'

6 H. Németh István: A bécsi udvar várospolitikájának főbb jellemzői az osztrák tartományokban. Redite ad cor. Tanulmányok Sahin-Tóth Péter emlékére. Szerk. Kkász Lilla-Oborni Teréz. Bp., 2008. 79-92.

7 Kubinyi András: Der ungarische König und seine Städte im 14. und am Beginn des 15. Jahrhunderts. Stadt und Stadtherr im 14. Jahrhundert. Entwicklungen und Funktionen. Hrsg. Rausch, Wilhelm. (Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas 2.) Linz (Donau), 1974. 193-220.

8 Gecsényi Lajos: A 16-17. századi magyarországi városfejlődés kérdéséhez. (Az erődváros megjelenése). Unger Mátyás Emlékkönyv. Szerk. Kovács Péter, E.-Kalmár János-Molnár László, V. Bp., 1991. 145-158.; H. Németh István: A beszállásolások rendszere és hatásai a XVI-XVII. századi Magyar Királyság szabad királyi városaiban. Hadtörténelmi Közlemények, 122. évf. 2009. 281-320.

9 Az európai tendenciákról lásd Friedrichs, Christopher R.: Urban Politics in Early Modern Europe. London, 2000; A magyarországi jelenségre H. Németh István: Šl'achta v mestách - Prirodzeny proces alebo negatívny