"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Dominkovits Péter - H. Németh István: Bethlen Gábor 1619-1621. évi hadjárata és Sopron
38 Dominkovits Péter - H. Németh István ►I l«*l !•! !•! !•! !•! M 1^1 H»i |4»| 1^1 l«l 14 >||^||«||«||^||4l az országgyűlések által nyújtott lehetőségeket kihasználva megszabták a hadiadó összegét, amelyet igyekeztek maradéktalanul behajtani. Ezen túl a szabad királyi városok rendi önállóságukat minden tekintetben megtartották és élvezhették a rendiséggel járó önkormányzati jogaikat. A 17. századtól ez a nyugalmi állapot gyökeresen megváltozott. A bécsi kormányszervek magyarországi várospolitikájának fő kérdései, törekvései alkalmazkodtak azokhoz a tendenciákhoz, amelyek nem csupán a Habsburg Monarchia tartományait, de egész Európát jellemezték. A nyugat-európai államokban az állam megerősödése a városi önkormányzatok rovására általános volt, a német államokban éppen úgy, mint például Franciaországban ezek az önkormányzatok erős kontroll alá kerültek. A központi politika beavatkozási területei a Habsburg Monarchia törzstartományaiban a 17. század első negyedétől kerültek állami felügyelet alá. Az elsődleges kérdés a városi gazdálkodáshoz kapcsolódott. Az államigazgatás igyekezett a városok gazdálkodásának teljes felülvizsgálatát, a városok gazdálkodásának áttekintését és a gazdálkodási ágak hatékonyságának megnövelését elérni. A fő cél a bevételek és ezzel együtt az adóztatás mértékének növelése volt. A városi önkormányzatok ellenőrzésének igénye is ekkor jelent meg. A kiküldött választási biztosok a törzstartományok városaiban más a 17. század első negyedétől kezdve tevőlegesen szóltak bele a városi tisztújításokba. Ezek egészen addig minden külső befolyástól mentesen történtek meg. A biztosoknak a választott testületek működését kellett megítélniük és megvizsgálniuk, és a megfelelő személyeket kiválasztaniuk, akik az állami szempontoknak megfelelően vezetik a várost. Az utolsó szempont már a rekatolizáció céljait is szolgálta. Az állam és a rendek közötti erőviszonyok átrendeződésének egyik alapvető eszköze ugyanis az egyfelekezetű állam létrehozása. A kirendelt biztosoknak lehetőség szerint a város vezetésébe katolikusokat kellett delegáltatniuk, az addigi evangélikus vezetést pedig le kellett váltaniuk.10 A városokat ért változások közül az első és legfontosabb a városok adóterhelésének intenzívebbé tétele volt. Ez részben a városokra rótt adók mennyiségének növelésével, részben állandóvá tételével járt. Az adó összegét a háború ideje alatt fizetett legmagasabb összegben határozták meg, amit fokozatosan emeltek, így az egyes városok esetében akár a 33 000 forintot is elérte. Ez az összeg meghaladta azt, amit a 16. században összesen fizettek a városok. Már II. Mátyás uralkodásának utolsó éveiben szembesülhetünk ezzel a jelenséggel, de valódi csúcspontját II. és III. Ferdinánd uralkodásának időszakában figyelhetjük meg. A harmincéves háború éveitől a városok adóterhei a korábbinál jóval nagyobbak lettek. A városok adóterhelése a tizenötéves háború idején nőtt meg, amikor az adóterhek a szokásosnál is magasabbak lettek, és mivel szinte minden évben összehívtak országgyűlést, ezért a hadiadó állandó teherré vált. A háborút követően a városok adóterhei nem csökkentek, sőt a városok taxáját ugyan nem látványos emelésekkel, csupán ezer forintokkal, de állandóan növelték. Emellett a pénzügyigazgatás arra törekedett, hogy a magyarországi városokat is állandóbb adófizetésre fogja. Az összehívott országgyűléseket felhasználva - a Magyar Kamara javaslataira - az Udvari Kamara mind nagyobb összegű adókkal terhelte a városokat. Az adóösz- szeg növelésén túl a taxa kivetését állandóbbá is kívánták tenni. A cél az országgyűlésektől független adókivetés bevezetése volt. Az Udvari Kamara első alkalommal 1612-ben követelt a városoktól az előző évihez hasonló összegű, de a rendek által meg nem szavazott taxát. jav? Forum Historiae 2. 2008. http://www.forumhistoriae.sk/FH2_2008/texty_2_2008/nemeth.pdf ; Pozsonyra Federmayer, Frederik: Rody starého Prešporka. Genealogicky rozbor obyvatel'stva a topográfia mesta podl'a súpisu z roku 1624. Pozsony, 2003. 10 Scheutz, Martin: Kammergut und/oder eigener Stand? Landesfürstliche Städte/Märkte und der „Zugriff" der Gegenreformation. Staatsmacht und Seelenheil. Gegenreformation and Geheimprotestantismus in der Habsburgermonarchie. Hrsg. Leeb, Rudolf-Pils, Susanne Claudine-Winkelbauer, Thomas. (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 47.) Wien, 2006. 309-337.
