"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Szendiné Orvos Erzsébet: Bethlen Gábor Debrecennek adományozott oklevelei
33 Bethlen Gábor Debrecennek adományozott oklevelei |«| |«»| I» |«»| |4»| |«»| |4»| l«»l !«»l |«»| |*| |4»| |«»| l«»l l«»l l«»l i«»! I^l I4»| I-«l«»l |4»l I4»l I4»l l«»l l«l M»l |4»l l«| l«*l |4»I I«»I l«»l !•! 1^1 l«»l l«»l I4»l l«»l l«»l M»l l«»l I« »I »I I« !•! l«*l !•! !•! !•! !•! l«»l közeli és erdélyi mezővárosok a debreceni mesterek szabályait vették mintául, vitáik eldöntésekor pedig gyakran a debreceni céhmestereket hívták bírának. Az erdélyi fejedelmek idejében tevékenységüket további kiváltságok segítették elő. Bethlen Gábor először 1614-ben adott ki ilyen irányú oklevelet a debreceni mészárosoknak.27 Erre azért volt szükség, mert a Rudolf császár által kiadott harmincad-, s vámmentességről szóló oklevél a mészárosokat nem említi szó szerint, ezért többször kötelezték őket ennek megfizetésére. 1619-ben a szappanos céh számára adományozott kiváltságokat, 1620-ban a kovács céh számára,28 1623-ban a szabóknak és a posztónyíróknak.29 Bethlen Gábor kiváltságainak köszönhetően, valamint annak a ténynek, hogy Debrecen a fejedelem egyik fő hadtápbázisa volt a Habsburg-ellenes harcaiban, a város önálló, virágzó ipara olyan nagy jelentőségre tett szert, hogy Kelet-Magyarország gazdasági központjává vált Erdély aranykorában. Adózás Az „aranylábú" Debrecen virágzását a háromfelé való adózás sem törte meg korszakunkban. A pénzbeli adó mellett tetemes összeget tettek ki az ajándékok és a katonai sarcok. Az ehhez szükséges pénzt a város a földbirtokokból, a királyi kisebb haszonvételekből és a közadókból szedte össze. A főbírói számadások szerint Debrecennek korszakunkban a következő adókat kellett fizetnie Erdélynek: Szent Márton adóját, mely 1000 Ft volt sokáig, a földesurat illető földbért (2000 Ft) és a tizedet, ami 200 Ft volt. A rováspénz, amit porta vagy kapuszám szerint vetettek ki, állandóan változott. Kilencedet nem fizetett a város, a falvak lakói viszont igen. A várépítési munkákra már a 16. század végétől kötelezték a fejedelmek Debrecent. János Zsigmond pl. 1570-ben a váradi bástyák építésére száz embert és tíz szekeret kért.30 Az erdélyi állami adót elsősorban Váradon, olykor Szebenben, Kolozsvárott vagy természetszerűen a fejedelem székhelyén, Gyulafehérváron rótták le. Bethlen viszont 1629-ben úgy rendelkezett, hogy a földesúri cenzust ne az ő kincstárába, hanem a gyulafehérvári református főiskola fenntartására fizesse a város.31 A főbírói számadások arról tanúskodnak, hogy a debreceni polgárság nemcsak pénzzel és közmunkával rótta le kötelezettségeit, hanem a fejedelem parancsára időnként meghatározott számú gyalog- vagy lovascsapatot is szervezett, amelynek száma 50-300 fő között mozgott, és rendszerint egy hónapig volt fegyverben, mialatt zsoldot kaptak. A csapat tisztjeit és a legénységet a város fizette: ezt az adót hópénznek, darabont- vagy zsoldpénznek nevezték. Debrecen ugyanakkor kiváltságai alapján mentes volt a katona beszállásolás alól. A fejedelmek ezt a kiváltságát általában tiszteletben tartották, a város pedig a nagy függetlenségi harcok idején nem zárkózott el a fejedelem és kíséretének elszállásolása alól. így történt ez 1616 végén és 1617 elején, amikor Debrecen a fejedelem hadműveleti központja volt és 1617. január 4-ig a támadás központi bázisát képezte. 1619-ben pedig Gyulafehérvárról indult nagy haddal Kassára és szeptember elején pár napot (szeptember 12-15.) Debrecenben töltött, ami az első nagy toborzóközpont volt. Innen fordult körlevélben a magyarországi főurakhoz, vármegyékhez és városokhoz, hogy fogjanak fegyvert a vallás és a haza szabadságának helyreállítása végett. A hadak előretörésével Debrecen mögöttes hadtápterületté vált, majd 1620-ban újra toborzó 27 Debreceni Kollégium Nagykönyvtára R. 751. 2K MNL HBML IX. 30. 6. cs.; MNL HBML IX. 18.1. köt. 29 Debreceni Kollégium Nagykönyvtára R. 1124. 3H MNL HBML IV. A. 1021/b. 1. d. MNL HBML IV. A. 1021/b. 2. d. No. 188. 31
