"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Szálkai Tamás: A bihari és szabolcsi hajdúk Bethlen Gábor idején
Szálkai Tamás A bihari és szabolcsi hajdúk Bethlen Gábor idején A középkori Magyar Királyság összeomlása után új társadalmi folyamatok is megindultak. Az elpusztított területekről menekülő - mindenét: családját, gazdaságát elvesztő - csoportok a felfegyverkezésben, katonáskodásban találtak menedéket. Nem alkottak egységes csoportot, csupán a hasonló sorsra jutás jelentette a kapcsolatot. A 16. század közepén Tóth Mihály már a Debrecen környékéről toborzott hajdúkatonákkal indult Szeged felmentésére.1 A hajdúk többsége a különböző zsoldlisták és hajdúnévsorok alapján nagyrészt az Alföld északkeleti pereméről, ezen belül is leginkább a Partium területéről származtak.2 Bocskai István fejedelem telepítései során nemcsak az öreg hajdúvárosokba,3 hanem Bihar megyei településekre is ültetett hajdúkat.4 Ezzel azonban nem oldódott meg a nagyszámú hajdúkatonák sorsa, hiszen társadalmi beilleszkedésük nem következhetett be néhány év alatt, s számos konfliktus forrása lett. A hajdúk politikai tényezővé válásának oka a háborúktól sújtott társadalom militarizálódása volt. Létrejött egy olyan katonai réteg, ami háború esetén könnyen hadba szólítható volt, s e folyamatban nagy szerep jutott egy-egy hajdúkapitánynak.5 Ugyanakkor jelenlétük Várad környékén, Biharban és a Debrecenhez közel eső szabolcsi hajdúvárosokban meghatározó volt nemcsak a régió, hanem a nagypolitika számára is. Debrecen a szabolcsi és bihari hajdútelepek között helyezkedett el, így a hajdúkkal való közvetlen érintkezés folyamatosnak mondható. Báthory Zsigmond fejedelem Király Györgynek írott leveléből tudjuk, hogy hajdúk jelenléte Debrecen környékén már a 16. század végén jelentős volt. A város magisztrátusának jegyzőkönyveiben számos hajdúkkal kapcsolatos bejegyzés található: többnyire hatalmaskodások, erőszakos cselekmények kapcsán.6 Az erős katonai jelenlétre utal, hogy 1606-ban közülük néhány személyt a városi törvényszékbe is be kellett venni, „minthogy rajtunk dicsősködnek a hajdúk és városunkban vannak..."7 Nem meglepő, hogy még ugyanebben az évben a városi tanács két határozatot is hozott a közbiztonság fenntartásáról, utóbbiban a hajdúk megesketését rendelték el, hogy a várossal „egyet tartsanak", különben ki kell őket űzni a városból.8 1 Szendrev István: Debrecen, a mezőváros. Debrecen története a kezdetektől 1693-ig. Szerk. Szendrey István. Debrecen, 1984. 216. 2 Benda Kálmán eredményeit felhasználva közli Nyakas Miklós: Bocskai és a hajdúk. „Nincsen nekönk több hazánk ettől..." Tanulmányok a Bocskai-felkelés történetéhez. Szerk. Ifj. Barta János, Papp Klára. Bp., 2004. 32. 3 Korponai kiváltságlevél. MNL HBML XV. 21. Mohács utáni oklevelek (a továbbiakban Muo) 78. 4 Pl. a köleséri hajdúk kiváltságlevele. MNL OL P 108 Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. Repositorium 33/b. Fasc. A No. 9. 5 Czigány István: Katonai szolgálat és a társadalom militarizációja Felső-Magyarországon és a Tiszántúlon 1600-1660. Hadtörténelmi Közlemények, 2004. 4. sz. 1212-1233. 6 Papp Klára: Debrecen és a hajdúmozgalom 1606-1608-ban. Báthory Gábor és kora. Szerk. Papp Klára, Je- ney-Tóth Annamária és Ulrich Attila. Debrecen, 2009. 356-357. 7 Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1606/1607. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 35. Szerk. RÁcz István. Debrecen, 2002. 6., 9. Papp Klára: i. m. 360. 8
