"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Szálkai Tamás: A bihari és szabolcsi hajdúk Bethlen Gábor idején
24 Szálkái Tamás Bethlen Gábor kiváló politikai érzékét jelzi, hogy miközben a hadra fogható hajdúk kiváltságait megerősítette, sőt szélesítette és tovább emelte őket a társadalmi hierarchiában, addig a kóborlók megregulázását sürgette. A medgyesi országgyűlés ugyanis kimondta, hogy „az mint magok is kívánják, az hajdú nevet letévén, minden állapotokban az nemességhez tartsák magokat, és az mely vármegyékben laknak, ahoz hallgassanak."9 A letelepített hajdúk kiváltságait és adómentességét többször is elismerte, ugyanakkor a Rhédey Ferenc váradi kapitányhoz írt leveléből kitűnik, hogy a környéken kóborló „csavargó hajdúk" elleni kemény fellépést szorgalmazta: „lesre kellene őket vetni és ebeknek levágni, mert bizony csak zűrzavart indítanak. Kegyelmed viseljen gondot reájuk; két, három és száz latornak elvesztésével országunk el nem fogy, hanem épül inkább; ne bíztathassák azokkal is ellenségink magokat."10 Fejedelemsége kezdetétől fogva - jól ismervén a katonai erőviszonyokat - nyomon követte a szabolcsi lakos hajdúkat. Rhédey Ferenc váradi kapitány figyelmét több levelében is felhívta a szabolcsi hajdúvárosokra, mint a hajdúság legértékesebb, hadra fogható részére. Különösen a béke fenntartása céljából volt fontos ez lépés, hiszen a csavargó, portyázó szabad hajdúk nemcsak Bethlennek, de a bécsi udvarnak és a Portának is sok bosszúságot okoztak.11 Az oldalán harcoló hajdúknak 1616-ban kiadott pátensében megfogalmazza, hogy fejedelemségre kerülése után is „minden jámbor vitézlő fő és közép rendeket becsülünk és érdemes szolgálatoknak illendő jutalmára kiváltképpen való gondviselésünk vagyon."12 Bethlennek a zavaros állapotban lévő fejedelemségben 1614-ben még csak a Várad környéki hajdúk jelentettek katonai támaszt. Ezt kihasználva a bécsi udvar fejedelemjelöltjének Homonnai Drugeth Györgynek a megsegítésére fogadott fel hajdúkat 1615-ben, az Erdélyből megszökött Kendi István pedig „vendégli, ajándékozza és biztatja mindennel a kapitányokat," akik be-beíitnek Erdély határszéli területeire.13 A Magyar Királyságban fekvő hajdúvárosok pártállása nem volt egyértelmű. Rhédey - Bethlen parancsára - megüzente a városkapitányoknak, hogy ha Homonnai mellé állnak, akkor a váradi kapitány a városokat „porrá, hamuvá téteti, marhájokban zsákmánt hányat."14 Bár a helyzet békés megoldásának lehetősége még fennállt, Bethlen elrendelte az erdélyi hajdúk mustráját, „ki mennyi lovaggal, gyaloggal jő el kapitánok közül,” s utasította Rhédeyt, hogy tudassa a szabolcsi hajdúkkal, hogyha Homonnai mellé állnak, a törökök haragját is kivívják. Ellenben, ha Bethlent támogatják, a töröktől hitlevelet szerez nekik, ami biztosítja, hogy „mostani szép szabadságokban meg nem háborítja" őket.15 Még javában zajlott mindkét oldalon a hadak toborzása, amikor Homonnai előhada Fekete Péter és Putnoky János irányítása alatt az erőszakkal megesketett bagaméri, bagosi, perecsényi, vasadi hajdúkkal betört Bihar megyébe és Konyár hajdúit is hasonlóképp próbálta Homonnai oldalára állítani. Az ellenálló konyáriakat családostól pusztították. Az ide érkező Rhédey ezer válogatott lovassal bocsátkozott harcba a mintegy 1500 fős támadó sereggel. A csatát a Fekete Pétertől elpártoló böszörményi és bagaméri hajdúk döntötték el, így Homonnai serege alulmaradt. A győzelem után Bethlen türelmesen kivárt, s nem is kellett csalódnia, mert az eddig ingadozó hajdú kapitányok önként keresték fel Rhédeyt, kérve a fejedelem védelmét a „pápista tisztviselő urak" ellen.16 Bár a kassai gyűlés végzése értelmében Homonnainak el kellett bocsátania a felfogadott hajdúkat, mégis fegyverkezni kezdett, mert olyan hírek terjengtek, hogy Bethlen hadakat gyűjt Dóczy András szatmári 9 Erdélyi Országgyűlési Emlékek (a továbbiakban EOE). VI. köt. 416. 10 Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei (a továbbiakban BPL). Szerk. Szilágyi Sándor. Bp., 1879. 81. 11 Thurzó nádor 1614. szeptember 21-én utasította Forgách főkapitányt, hogy a hajdúk portyázásaiért nem vállalhatnak felelősséget, s ezért figyeljen oda a portyázásokra, nehogy „az hajdúság valamit próbáljon magátúl, s okot adjon valami háborúra.” EOE VII. köt. 174. 12 EOE VII. köt. 373-374. 13 EOE VII. köt. 203. 14 BPL 42. 15 1616. május 9-én kelt utasítás. BPL 50-52. 16 Bethlen levelei Rhédeynek, 1616. június 28-án és július 1-én. BPL 63-66.
