"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Oborni Teréz: Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában
21 Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában MN |4»| 1^11^1 M»l I«»! l«l |4»I !«*■! IM»I I4»l |4»l 1^1 |«»l 1^1 l«l l»»l !■•[ 14»! 14» I l«»| I«»! 1^1 |4»I |«l l«»l |4»l l^l |4»I l«»l !•! I«»l !• 11^1 l«»l l«»l 14» I l«»l M»l »I I« 1^1 »11^1 M»l M»l l«l l^l !•! I^»l l«»l tokokat kapták királyi adományként amelynek korábban az élén álltak. Az így nemességet szerzett családok hamarosan életvitelükben, nyelvükben is elmagyarosodtak, sőt a római katolikus vallásra is áttértek. A középkor végén Erdély román lakossága mintegy 150 ezerre becsülhető, miközben a félmilliós összlakosság több mint fele a magyar és a székely etnikumból került ki. A 16. század folyamán a fentebbi megtelepedési folyamat, a földművelésre való áttérés és a síkságok felé terjeszkedés folytatódott, sőt a század végén újabb betelepedési hullám indult meg a Kárpátokon túlról. Sok új román falu jött létre, azonban megint csak a nehezebben megművelhető, rosszabb minőségű földeken, hegyes vidékeken. A románság elkülönülését Erdély társadalmán belül a középkorban és a kora újkorban nem nyelvük, sokkal inkább életmódjuk különbözősége és vallási elszigeteltségük jelentette. Az ún. népi öntudat első megjelenési formáira 16. század végén találunk példát. A létszámbeli gyarapodás egyre inkább arra kényszerítette a román lakosságot, hogy földművelővé váljon, így a „jómódú pásztorokból nyomorgó földmívesek lettek".28 A súlyos szegénység azután rablásra, fosztogatásra kényszerítette a lakosság egy részét, állandó problémát okozva a magyar közigazgatásnak. A vallásuk miatt Erdélyben nem üldözött románság köreiben csak mérsékelten terjedt a reformáció. 1544-ben Brassóban kiadtak egy román nyelvű katekizmust, majd ezt követően több, szertartáskönyv, imakönyv jelent meg románul, de a népesség szinte teljesen ellenállt a hitbéli változásoknak.29 1574-ben Báthory István erdélyi fejedelem idején az országgyűlés először foglalta törvénybe az ortodox románság püspökválasztási jogát. Bár az ortodox keleti kereszténység nem került az erdélyi négy bevett vallás (recepta religio) közé, gyakorlását semmilyen módon nem korlátozták. A vallási különbségek azonban már a 16-17. században kimutathatóan okoztak egyfajta távolságtartást a korabeli Erdély magyarsága és románsága között. A 16-17. században, az Erdélyi Fejedelemségben a románság népességszáma tovább gyarapodott. Főként a 17. század első éveiben, a tizenöt éves háború végén nőtt meg a szomszédos Moldva és Havasalföld felől érkező migráció. A háborús pusztulás a Mezőségen, a Szamos és Maros mentén főként a magyar etnikum lakta településeket érte, így ezekre a részekre, sőt a 17. század elején még a Székelyföldre is érkeztek román telepesek.30 Az erdélyi románság azonban a fejedelemségben nem vált politikai jogokkal rendelkező rendi nemzetté. Számos román történészi vélemény szerint az erdélyi rendek a románokat tudatosan kirekesztették a politikai jogok gyakorlásából, kiváltképpen a 17. század közepén, holott az országban ekkoriban a lakosság egyharmad részét tették ki.31 A románság társadalmi integrációjának a kora újkori Erdélyben is igen fontos eszköze volt a nemesség-adományozás. A fejedelmek mind román pópáknak, mind diplomáciai vagy kancelláriai szolgálatukban álló román nemzetiségű személyeknek ugyanúgy adtak nemesség- és címeradományt, ahogyan magyar vagy székely szolgálattévőiknek 28 A román-magyar együttélésre összefoglalóan ma is kiváló: Makrai László: Magyar-román közös múlt. Bp., 1948. 97. 29 Juhász István: Reformáció az erdélyi románok között. Bp., 1940. 3(1 Tüdős S. Kinga: Székelyföldi jobbágykötő levelek. Más tájakról Háromszékre telepedett jobbágyok (1630— 1686). Történelmi Szemle, 37. évf. 1995. 4. sz. 439-450.; Lásd még Imreh István: A törvényhozó székely falu. Bukarest, 1982. 31 Brátianu, Gheorghe: A rendi országgyűlések és a románok Erdélyben. Brátianu, Gheorghe - Makrai László: Tündérkert - Zínelor, Gradina: Az erdélyi fejedelmi kor magyar és román szemmel. Két tanulmány. Vál. és az előszót írta Miskolczy Ambrus. Bp., 1994 (Encyclopaedia Transylvanica) 14-40., különösen: 33-34.
