"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Oborni Teréz: Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában
19 rája, a szász gróf (comes Saxonum). A főkirálybírót a szászok közössége választotta, aki egyben a fejedelemség egyik legbefolyásosabb politikai személyisége volt. A megtelepedett szász lakosság eredetileg a saját territóriumán belül egyenlő jogokkal rendelkezett, azonban a 13-14. század folyamán az ő társadalmuk is a székelyekéhez hasonló válságon ment keresztül, amelynek során a földművelők egy része elveszítette jogait, és jobbágysorba süllyedt. Ennek oka az volt, hogy a gerébek meggazdagodva, sőt sok esetben nemessé válva, a szomszédos megyei területeken szerzett új birtokaikra szász parasztokat telepítettek, azonban őket már, mint jobbágyokat birtokolták. A gerébcsaládok egyre növekvő vagyoni súlya, politikai befolyása jellemezte ezekben a századokban a szász közösség életét.22 A szász városi lakosság egy része már a 14. századtól kezdve komolyabb kereskedésbe kezdett, előbb Moldva és Havasalföld felé, majd a levantei kereskedelembe is bekapcsolódtak és kapcsolataikat nyugat felé erősítették, főként a dél-németországi városok irányába. A kereskedelem mellett komolyabb lendületet vett a szász céhes ipar termelése, a szász termékeknek jelentős felvevőpiaca volt a szomszédos két román vajdaság. 15-16. század fordulójára az erdélyi szász városok országos szinten is a leggazdagabb városok közé kerültek. Nagyszeben, Brassó és Beszterce gazdagságával csak Kolozsvár vette föl a versenyt, amelynek lakossága ekkor még szász többségű volt, a város majd csak a 16. század végére magyarosodott el. A szász közösséget és a városokat is ekkoriban már a gazdag kereskedőpolgárság, a patríciusréteg irányította, sokszor kihagyva a politikai hatalomból az iparosokat. Utóbbiak számára biztosított a helyi igazgatásba korlátozott beleszólást a városokban 1495-től bevezetett, „Százak testületé" (Hundertmannschaft), amelynek tagjait azonban szintén a leggazdagabb patríciusokból álló városi tanács nevezte ki.23 A szászok körében már a késő középkorban megfigyelhető volt a nemzeti öntudat, összetartozás tudat kialakulása, amelyet még inkább fokozott, hogy az egész náció igen hamar, 1545-ben elfogadta a lutheri hitelveket, létrehozta lutheránus egyházát és mindvégig ki is tartott új hite mellett. A 16. század közepének politikai csatározásaiban a szászok többször is kinyilvánították Habsburg-pártiságukat, ami a századok során, a szimpátia szintjén végig megmaradt. Az új állam kialakulásával ugyan valamelyest tovább folyhatott a távolsági kereskedelem, de leginkább a külső és belső piacok beszűkülése jellemezte a 16. század utolsó harmadát, megjelentek Erdélyben a szászok számára konkurenciát jelentő balkáni kereskedők. A szász kereskedő-polgárság mindent megtett annak érdekében, hogy gazdasági pozícióit és privilegizált helyzetüket mindenképpen megtartsa az új államban. Ezt az is mutatta, hogy saját kiváltságaikat összefoglaló, rendszerező jogkönyvet alkottak, amely Matthias Fronius munkájaként 1583-ban jelent meg nyomtatásban.24 Voltak időszakok a fejedelemség történetében, például Báthory Gábor uralkodása (1608-1613), amikor a fejedelmi hatalom és a szászok súlyos konfliktusba kerültek. Báthory ugyanis udvartartásával évekre beköltözött Nagyszebenbe, és felélte a város vagyonát, anyagilag teljesen kifosztotta a polgárságot. Ez az ellenérzés hagyományozódott át az 1613-ban trónra került Bethlen Gáborra, és meg is maradt uralkodásának kezdeti éveiben. A fejedelem végül is megegyezett a szászokkal, számos kedvezményben részesítette őket. Azt is megígérte, hogy privilegizált helyzetüket megőrzi, azonban annak a kérésnek nem adott helyt, hogy a továbbiakban ne lehessen a szászok városaiban országgyűlést tartani. Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában 22 Markai László: Erdély helye a középkori Magyar Királyságban. I. m. 332-333. 23 Uo. 334-351. 24 Statuta Jurium Municipalium Saxonum in Transsylvania. Opera Matthiae Fronii revisa, locupletata et edita. Coronae, 1583.; Lásd Sutschek, Felix: Das deutsch-römische Recht der Siebenbürger Sachsen (Eigen-Landrecht). Aus der Rechtsgeschichte Siebenbürgens. Stuttgart, 2000.
