Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)
Iratok
az ereőtt, es veszedelmet keőzélb hozzáiok, mi effeleréis ne mennienek, az kerészténiséghnek, es eő Feőlséghénekis megh bőczeőlhetettlen karával, s ennek az országhnakis az szomszéd provinciákkal eggiűtt utolsó ruinájára, kit az eő ideieben mind el távoztathatunk vaia czak kevés dolgokkalis ; de az praevisio és a' tempestiva provisio minálunk nem szokás. Az szegéni cardinali Pazmani tanátsábol hallok ollyan elmelkedestis az Erdeli feiedelem feleől, hogy mivel minden erősségek többire kezében vannak az országhban, praesidiomokkal akarna provideálni s maga Varada ki jűne, s ott nem félne egy idén az teőreőkteől, ki veszedelmes tanácz, s mégh veszdelmesséb keővétne, mert tüzes bokorba buyk eő odáis, s magátis megh égeti, de utolsó veszedelmét szeőreőz annak az országhnak is velie, kiről mint hogy én az előttis sokat irtam neki, mostani Írásomban czak azokra igazéttottam az aránt ; Hogy penigh maga derekassán megh nem találta mégh erreől eő Feőlséghet, oka az hogy eőtet biztattia az teőreők, s esze nincz hozzá való hogy eleő nizzen, s szerétiis az ott való szeőretet, s hanem ha el kergetik rolla de el nem áll keoleőmben ; Jóllehet keszeő lészen akkor mind a' futás, s mind az teőzes bokorban való buiás, kit megh izentem bornemizatulis neki j 1 noha tudom szokása szerént minth maszoris mergéth vonson a' pók ként, az jo virághrolis eő, de aval én nem gondolhatok, mert ezekkel ellenkezeő okoskodást en nem látok, hanem ha most nem látó, titkos Ítéletit, es dolgaith mutatná Isten ez után ki, melj mindenesteől az eő szent kezében vagion, amaz mondás kéntis, hogy ludit in humanis divina potentia rebus. Az fejedelem keővetséghet én az eő Feőlséghe ellenségének confusioiára iavallottam volna, s magha megh alazasáráis, s el hittem ha reá vehette magáth, ellenkeőzeőtt ot feőn nemis czelekedet volna, de tartok attui hogy küld ugyan keővétséget, de kedvetlent. Értem az egieb dolgokról irt eő Feőlséghe keglmes resolutioiátis, én nem azt, a' mit tudnék, hanem a' mit megh czelekedhetem, megh czelekszém, de nekem, s ennek az dűlni keszdet háznak gyamoli keőli, s esztis varia nagy sohaitva ez a' nép, mert czak nem bizoniosnak tártia előtte való veszedelmét, kiteől bizoni dológh enis igien féltem, de ha czak beszelleneőnk sem
