Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Budapest, 1930)

Iratok

szabad már eggeőtt feleőle teőbet az ott való tetsés szerént, anniéval inkáb nem leszen szabad czelekednieiek magok java mellettis, kit ha űk ugy látnának, s értenének az mint en, kit megh sem mondhatok nekik, el hiheti Trautmonsdorff uram eő keglme, hogy nalamnális nehézben viselnék eők azt, azt véllek beszellésben való tilalmat, s tálam igy némán, s vakon el sem veszhetőnk, mert hitemre ezennel nyakonkban jűn az veszedelem. Alomnak se vélliek, se valami nagy rettegésemnek, nekem ezeket az eő Feőlséghe tanátsi odá feől, hanem az keőreől allò dolgoknak mivoltából való igaz keővetkeztetéseknek ; Noha efféle jűvendőlesim miattis voltak már nekem galibáim, mert az előttis idején eszemben vévén én hogy ezen fejedelemre reá megyén az teőreők, (kit légh inkáb az akkorj feő vezér biztató levelebeől vettem vaia, melliét magának irt volt az fejedelemnek) s czak nem ágion vérének efféle jűvendeőlesemért, s azt keőlték reám hogy eorrespondealtam az teőreőkkel,

1 s onnét tudom, kinek számban lévén mégh mostis az izi, iob volna halgatnom, ha uramhoz való igasságom nem eőzteőneőzne. Nem vette bizoni dologh treff ara az Erdeli fejedelmis az dolgot, ki egedeől szegéni cardinal Pászmán tanáczábol, kit nagy nemeth hadakkal biztatván innét, ugy emelte vaia feől magath, kinek noha succedala igen fataliter akkor dolga, de attui fóghvást mind feőzte ezt a' teőreők, s im feől adgia most, ha Isten nem keőnyőreőli raytunk, s mégh se beszelleőnk egy mással nyavalainkrol. Az feiedelem pro 8. praesentis kevánta nagy sietve be tanáchosit, kik béis mentek, tudakozik mit mivellien, s mint hogy szókot geőlésék napiokis Szent Geőrgy napia előtteők vagion, teőreődik azonis ha geőlést tarczone,

2 vagy insurectiot hirdessen ; Ezeket pedigh mind igy lenni batorsagossan el hiheti eő Feőlseghéis, ki ellen tempestiveis keöl keszeőlni, mert készeő leszen az után mind az consultátio, s mind az reőzgeőleődés. Loniay Sigmondnakis érkezek czak szinten ma egy szolgáia, ki ez teőreőkeőkteől való feléimet igien bizoniosnak jogia ; Azont iria Kornis Sigmond uramis, s masonnétis, s ugy irgiak az kemékis, mind ezen niomon járnak, seőt az teőreőkeőkis magok sem tágad1 1636 szept. 20.-án lemondását is beadta ezért a nádor. (Lit. Palát.) 2 Az 1641 áprilisban tartott fehérvári országgyűlésről Erd. Orsz. Emi. X. köt.