Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)

Bevezető

a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 9 2019.01.16. 10:25:15 Bevezető A jelen kötetben teljes szövegükben és az eredetiek esetében reprodukcióikkal együtt kiadott források egytől egyig címereslevelek, amivel a 20. század elején Fejérpataky László és Áldásy Antal által útnak indított, 1945 után elhalt, majd a közelmúltban Körmendi Tamás által újraélesztett forráskiadási ha­gyományt folytatjuk. A közreadandó armálisok körének meghatározásakor elsősorban természetesen a jubiláns I. Mátyás király által kiadottak jöttek szóba. Mivel azonban a nagy király apjától, János kormány­zótól mindössze négy armálist ismerünk, ezeket sem hagyhattuk ki, végül pedig kínálkozott a Habsburg V. László által magának a Hunyadi családnak adományozott címerbővítő és címadományozó oklevél is, így a „Hunyadiak címereslevelei” kifejezés minden értelmezésének eleget tesz a kötet tartalma. Ez mindösszesen negyvenhét oklevelet jelent, amelyeket szigorú időrendben közlünk, a végére hagyva a két keltezetlen formuláriumbeli másolatot. Minden olyan oklevelet különállóan közlünk, amelynek eredetije vagy másolata, esetleg nyomtatott kiadása fennmaradt, vagy legalább valami, ami közvetlenül az eredeti oklevélhez kapcsolódik. Ez utóbbi csoportba a Marczibányi-címereslevél esik, amelynek szövegét nem ismerjük, de a közvetlenül az eredeti címerminiatúráról készült címeres pecsétnyomó lenyomatát igen. A magánszemélyek címeradományai mellett természetesen nem hagyhattuk ki a városi armálisokat sem, amelyekből Mátyás hatot is (Késmárk, Varasd, Mezőkövesd, Lednic, Magyarhradis és Sankt Pölten vá­rosoknak) kiadott. Két olyan oklevél is bekerült a válogatásba, amelyeket szigorúan véve nem Hunyadi adott ki (vagy kapott): az egyik a Tordasi és Békási családok armálisa, amelyet Zsigmond király adomá­nyozott nekik, Hunyadi János csak formahíven átírta, a másik pedig a Mátyás király meghatalmazása alapján, de ténylegesen Nikolaus von Köckeritz svájci magyar követ által a luzerni Feerek részére kiadott darab. A vonatkozó szakirodalom az elmúlt bő évszázadban többször is listába szedte az adott pillanatban is­mert középkori armálisokat. Az első számottevő összesítésben, amely Bárczay Oszkár tollából látott nap­világot 1897-ben, Hunyadi Jánostól még csak az eredetiben fennmaradt Pogány- és Berekszói-, valamint a Hunyadi által csak átírt, eredetileg Zsigmond királytól származó Tordasi–Békási-címereslevelek sze­repelnek,1 de már Csoma József kiegészíti őket Félegyházi Adorján ma csak másolatban ismert adomá­nyával.2 Az idősebb Hunyaditól az azóta eltelt bő évszázadban sem fedeztek fel újabb címeradományozó oklevelet. I. Mátyástól Bárczaynál még csak tizenöt darab szerepel: ezek közül a Kannsdorfer-armálist valójában V. László adta ki, a Zavodszki-féle csak egy hiteleshelyi másolat (ráadásul téves levéltári jelzettel szerepel a jegyzékben), a Sibrik-oklevél esetében pedig kérdéses, hogy valóban megvolt-e még akkor az eredeti ok­levél.3 Schönherr Gyula 1898-ban, nyilván Bárczay nyomán, azt írja, hogy „ a király 33 évi uralkodása ide­jéből ma mindössze 18-at ismerünk eredetiben”,4 de lapalji jegyzetben azért hozzáteszi tizenkilencediknek a Lehner-armálist is. Legközelebb egy szűk évtized múltán, 1906-ban tett közzé hasonló, de revideált és bővített jegyzéket Csoma József;5 ebből kikerültek a Zavodszki- és Sibrik-oklevelek, illetve belekerült há­rom újabb: a bodfalvi Bod-, a Nagy–Huszár- és a Gosztonyi-armális, a Schönherrnél már említett Lehner azonban nem. Az ismert oklevelek darabszáma tehát csak eggyel nőtt, de a lista lényegesen pontosabb lett, és már valóban csak eredeti darabokat tartalmazott. A következő ilyen összesítést már 1945 után – az azóta elhalt heraldikai helyett a művészettörténeti szakirodalomban – Radocsay Dénes tette közzé 1957­ben magyarul, 1958-ban pedig németül.6 Az 1906 óta eltelt fél évszázad nem telt el eredménytelenül: Radocsaynál újdonságot jelentenek Késmárk, Lednic és Magyarhradis városok, Nagylucsei Orbán 1472. évi, valamint a Lehner, Dely, Senilis de Montefalco családok armálisai, amelyekkel a lista már huszonöt 1 Bárczay 1897, 4 46. 2 Csoma 1906, 24. 3 Bárczay 1897, 446–447. 4 Schönherr 1898, 68. 5 Csoma 1906, 24. 6 Radocsay 1957, 286–294.; Radocsay 1958, 351–358. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom