Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXXVII. A Feer család címereslevele, 1487
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 231 2019.01.16. 10:28:41 lapodás, amelyben a felek csupán annyit vállaltak, hogy egymás ellenségeit nem fogják segíteni. Mátyás szempontjából ennek legfőbb előnye az volt, hogy a rettegett, a burgundiai lovagságot is felőrölni képes svájci zsoldosok nem csatlakozhattak III. Frigyes seregeihez. A szerződéskötés után Mátyás az egyes kantonok elöljáróinak és más előkelőségeinek különböző összegű ajándékokat adott, sőt, évjáradékokat állapított meg, hogy további jóindulatukat is bebiztosítsa. 948 A következő évtizedben Mátyás király több kísérletet is tett Svájccal való szövetségének szorosabbá fonására, de nem sok sikerrel járt.949 A magyar–svájci diplomáciai kapcsolatok akkor vettek új lendületet, amikor 1486. február 16-án Miksát, III. Frigyes császár �át választották meg római királlyá, aki hamarosan az Államszövetségben is egyre több támogatót szerzett magának. Hogy ellenálljon ennek a folyamatnak, Mátyás követségbe küldte Georg von Schönberg pozsonyi prépostot,950 aki az újbóli kapcsolatfelvétel és a svájci döntéshozók jóindulatának elnyerése céljából megerősítette az 1479 óta folyósított járadékokat és újabbakat is megígért.951 Tudomásunk van róla, hogy a Feer családból többek között Hans Feer korábbi luzerni Schultheiss, az 1487. és 1488. évi címereslevelek adományosainak apja (Heinrichnek pedig a nagybátyja) is kapott ilyen járadékot Mátyás királytól.952 1487-ben az időközben zajló magyar–osztrák háborúnak véget vetett a Mátyás és Albert szász herceg, a birodalmi seregek kapitánya közti fegyverszünet. Ezt azonban III. Frigyes nem ismerte el, ezért Mátyásnak feltétlenül támogatókat kellett szereznie hozzá; emiatt Svájcon kívül a milánói, a tiroli és a bajor hercegek szövetségét is kereste a következő években. 1487 elején fényes kísérettel az Államszövetségbe utazott Nikolaus von Köckeritz magyar követ, aki már 1484 óta Mátyás szolgálatában állt.953 Köckeritz 1487. május 23-án, június 4-én és augusztus 24-én jelent meg a Tagsatzung, a svájci szövetségi gyűlés előtt, ahol előadhatta követsége célját. Ez a felszínen Luzern és Milánó kon�iktusának elsimítása954 illetve a svájci–milánói–magyar szövetség tető alá hozása volt,955 de valójában a Miksa római király és Svájc között formálódó katonai szövetség megkötésének megakadályozása volt. Köckeritz, úgy tűnik, részben sikerrel járt, mert egyrészt az Államszövetség és Miksa között Zürichben 1487. szeptember 14-én megkötött szerződést nem minden kanton írta alá, másrészt ez a szövetség önmagában nem tartalmazott aktív katonai segítségnyújtási kötelezettséget. 956 Mialatt Köckeritz Svájcban tevékenykedett, követségére válaszul 1488 márciusában három államszövetségbeli követ indult útnak Magyarországra: Melchior Russ957 és Johannes Schilling 958 Luzernből, valamint �omas Schaub céhmester959 Zürichből. Erről a követségről bőséges, első kézből származó információ áll rendelkezésünkre, mivel Melchior Russ 1493 körül részletes beszámolót írt az útról.960 Ebben az események leírásán túl oklevélmásolatok is vannak, amelyekkel mondandóját kívánta alátámasztani, így többek között a követutasításának szövege is szerepel benne.961 Mátyás kegyesen fogadta őket: a bécsi Stephansdomban 1488. június 24-én, Szent Iván napján lovaggá ütötte Melchior Russt, és ehhez méltó díszruházatot is ajándékozott neki. Követtársának, Johannes Schillingnek pedig ítélőmesteri méltóságot ajánlott fel udvarában.962 A Magyarországon töltött bő két év alatt Russ és követtársai különböző tárgya948 Segesser 1860, 27. 949 Bárány 2014, 82. 950 Mivel Mátyás már 1486 májusában jelezte a prépost jövetelét a svájci szövetségi gyűlésnek, a követnek az év szeptember 30 án elhunyt Georg von Schönbergnek kellett lennie, nem pedig az őt ezt követően váltó Sánkfalvi Antalnak: C. Tóth 2017, 138. 951 Segesser 1860, 39–40. 952 Segesser 1860, 97–98. 953 Nehring 1978, 437. 954 A Luzern és Milánó közti békétlenség okairól: Segesser 1860, 40., 4. jegyzet. 955 Nehring 1978, 437. 956 Segesser 1860, 40–41.; Köckeritz háttérmunkájára ld. a járadékban részesülők jegyzékét: Segesser 1860, No. 20. 957 Róla ld. Liebenau, Theodor von: Ruß, Melchior. In: e-ADB. Ő már 1479-ben, a szerződés megkötésekor is járt Magyarországon, erről való beszámolóját ld. Szabó 1862, 165–167. 958 Róla ld. Wanner, Konrad: Schilling, Johannes. In: e-HLS. 959 Róla ld. Segesser 1860, 42., 3. jegyzet. 960 Az eredeti jelentés: CH-StALU-URK 42/951. (fényképmásolata: DF 292934.). Szövegkiadása: Segesser 1860, No. 27. Magyar fordítása Segesser kiadása alapján: Szabó 1862, 147–167. 961 Segesser 1860, 46–47. 962 Liebenau, Theodor von: Ruß, Melchior. In: e-ADB; Segesser 1860, 49. és a jelentés szövegében 99–100. A lovaggá ütés jelenetéről egy majdnem kortárs képi ábrázolás is fennmaradt az ifjabb Diebold Schilling gazdagon illusztrált krónikájában, az 1513-ban keletkezett ún. Luzerner Schillingben, a 246. oldalon (az egész kódex elérhető digitális formában itt: https:// 231
