Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)

XXXVII. A Feer család címereslevele, 1487

a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 231 2019.01.16. 10:28:41 lapodás, amelyben a felek csupán annyit vállaltak, hogy egymás ellenségeit nem fogják segíteni. Mátyás szempontjából ennek legfőbb előnye az volt, hogy a rettegett, a burgundiai lovagságot is felőrölni képes svájci zsoldosok nem csatlakozhattak III. Frigyes seregeihez. A szerződéskötés után Mátyás az egyes kantonok elöljáróinak és más előkelőségeinek különböző összegű ajándékokat adott, sőt, évjáradékokat állapított meg, hogy további jóindulatukat is bebiztosítsa. 948 A következő évtizedben Mátyás király több kísérletet is tett Svájccal való szövetségének szorosabbá foná­sára, de nem sok sikerrel járt.949 A magyar–svájci diplomáciai kapcsolatok akkor vettek új lendületet, ami­kor 1486. február 16-án Miksát, III. Frigyes császár �át választották meg római királlyá, aki hamarosan az Államszövetségben is egyre több támogatót szerzett magának. Hogy ellenálljon ennek a folyamatnak, Mátyás követségbe küldte Georg von Schönberg pozsonyi prépostot,950 aki az újbóli kapcsolatfelvétel és a svájci döntéshozók jóindulatának elnyerése céljából megerősítette az 1479 óta folyósított járadékokat és újabbakat is megígért.951 Tudomásunk van róla, hogy a Feer családból többek között Hans Feer korábbi luzerni Schultheiss, az 1487. és 1488. évi címereslevelek adományosainak apja (Heinrichnek pedig a nagybátyja) is kapott ilyen járadékot Mátyás királytól.952 1487-ben az időközben zajló magyar–osztrák háborúnak véget vetett a Mátyás és Albert szász herceg, a birodalmi seregek kapitánya közti fegyverszü­net. Ezt azonban III. Frigyes nem ismerte el, ezért Mátyásnak feltétlenül támogatókat kellett szereznie hozzá; emiatt Svájcon kívül a milánói, a tiroli és a bajor hercegek szövetségét is kereste a következő évek­ben. 1487 elején fényes kísérettel az Államszövetségbe utazott Nikolaus von Köckeritz magyar követ, aki már 1484 óta Mátyás szolgálatában állt.953 Köckeritz 1487. május 23-án, június 4-én és augusztus 24-én jelent meg a Tagsatzung, a svájci szövetségi gyűlés előtt, ahol előadhatta követsége célját. Ez a felszínen Luzern és Milánó kon�iktusának elsimítása954 illetve a svájci–milánói–magyar szövetség tető alá hozása volt,955 de valójában a Miksa római király és Svájc között formálódó katonai szövetség megkötésének megakadályozása volt. Köckeritz, úgy tűnik, részben sikerrel járt, mert egyrészt az Államszövetség és Miksa között Zürichben 1487. szeptember 14-én megkötött szerződést nem minden kanton írta alá, másrészt ez a szövetség önmagában nem tartalmazott aktív katonai segítségnyújtási kötelezettséget. 956 Mialatt Köckeritz Svájcban tevékenykedett, követségére válaszul 1488 márciusában három államszövet­ségbeli követ indult útnak Magyarországra: Melchior Russ957 és Johannes Schilling 958 Luzernből, vala­mint �omas Schaub céhmester959 Zürichből. Erről a követségről bőséges, első kézből származó infor­máció áll rendelkezésünkre, mivel Melchior Russ 1493 körül részletes beszámolót írt az útról.960 Ebben az események leírásán túl oklevélmásolatok is vannak, amelyekkel mondandóját kívánta alátámasztani, így többek között a követutasításának szövege is szerepel benne.961 Mátyás kegyesen fogadta őket: a bécsi Stephansdomban 1488. június 24-én, Szent Iván napján lovaggá ütötte Melchior Russt, és ehhez méltó díszruházatot is ajándékozott neki. Követtársának, Johannes Schillingnek pedig ítélőmesteri méltóságot ajánlott fel udvarában.962 A Magyarországon töltött bő két év alatt Russ és követtársai különböző tárgya­948 Segesser 1860, 27. 949 Bárány 2014, 82. 950 Mivel Mátyás már 1486 májusában jelezte a prépost jövetelét a svájci szövetségi gyűlésnek, a követnek az év szeptember 30 ­án elhunyt Georg von Schönbergnek kellett lennie, nem pedig az őt ezt követően váltó Sánkfalvi Antalnak: C. Tóth 2017, 138. 951 Segesser 1860, 39–40. 952 Segesser 1860, 97–98. 953 Nehring 1978, 437. 954 A Luzern és Milánó közti békétlenség okairól: Segesser 1860, 40., 4. jegyzet. 955 Nehring 1978, 437. 956 Segesser 1860, 40–41.; Köckeritz háttérmunkájára ld. a járadékban részesülők jegyzékét: Segesser 1860, No. 20. 957 Róla ld. Liebenau, Theodor von: Ruß, Melchior. In: e-ADB. Ő már 1479-ben, a szerződés megkötésekor is járt Magyar­országon, erről való beszámolóját ld. Szabó 1862, 165–167. 958 Róla ld. Wanner, Konrad: Schilling, Johannes. In: e-HLS. 959 Róla ld. Segesser 1860, 42., 3. jegyzet. 960 Az eredeti jelentés: CH-StALU-URK 42/951. (fényképmásolata: DF 292934.). Szövegkiadása: Segesser 1860, No. 27. Magyar fordítása Segesser kiadása alapján: Szabó 1862, 147–167. 961 Segesser 1860, 46–47. 962 Liebenau, Theodor von: Ruß, Melchior. In: e-ADB; Segesser 1860, 49. és a jelentés szövegében 99–100. A lovaggá ütés jelenetéről egy majdnem kortárs képi ábrázolás is fennmaradt az ifjabb Diebold Schilling gazdagon illusztrált krónikájában, az 1513-ban keletkezett ún. Luzerner Schillingben, a 246. oldalon (az egész kódex elérhető digitális formában itt: https:// 231

Next

/
Oldalképek
Tartalom