Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXXVII. A Feer család címereslevele, 1487
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 232 2019.01.16. 10:28:41 lásokat folytattak Mátyással, illetve főembereivel, Nagylucsei Orbánnal és Szapolyai Istvánnal.963 1490 Nagyhétje közeledtével Mátyás Russ és társai tudtára adta, hogy rövidesen nagy, széles körű felhatalmazással bíró követséget áll szándékában Svájcba küldeni. A terveket azonban keresztülhúzta Mátyás király 1490. április 6-án, Virágvasárnap bekövetkezett hirtelen halála, az újabb magyar követség így meghiúsult. Néhány héttel Mátyás halála után az udvarba arról érkeztek – egyébként hamis – híresztelések, hogy Miksa király seregéhez svájci zsoldosok is csatlakoztak, ami a közhangulatot Russ és társai ellen fordította. Ennek hatására Russ követsége hamarosan hazafelé vette útját.964 Ezzel – tulajdonképpen váratlanul – lezárult a Magyarország és Svájc közti alig másfél évtizedes aktív diplomáciai kapcsolat időszaka. 965 Meg�gyelhető, hogy Mátyás a tárgyalások hátterében végig a jól bevált diplomáciai módszert, a célszemélyek ajándékokkal való lekenyerezését alkalmazta a svájciak esetében is. Ide tartoznak a Luzernben és Zürichben kiosztott és majd’ egy évtizeden keresztül �zetett évjáradékok, a Nikolaus von Köckeritz által az egyik legbefolyásosabb luzerni patríciuscsaládnak adományozott, itt közölt címereslevél, majd Melchior Russ svájci követ lovaggá ütése és megajándékozása, végül minden bizonnyal az a három, már említett címereslevél is, amelyeket 1488 nyarán Bécsben, az osztrák kancelláriáján966 állíttatott ki az uralkodó, és amelyeket vélhetően maga Russ vitt haza Svájcba Magyarországról való távoztakor, 1490-ben. 967A Nikolaus von Köckeritz magyar követ által a saját nevében, saját pecsétje alatt kiadott címereslevél teljesen egyedül áll kötetünkben, de talán a magyar vonatkozású címereslevelek történetében is. Magyarországon – a Német-római Birodalommal ellentétben – a címeradományozás kizárólagos felségjog volt, Hunyadi János címeradományait968 is annak tudhatjuk be, hogy kormányzóként időlegesen királyi jogokat gyakorolt. A különös eset értelmezéséhez meg kell vizsgálnunk az oklevél szövegezését. Ha lehántjuk az adománylevelekben szokásos bőszavú fogalmazásmódnak a lényeget mai szemmel nézve elfedő rétegeit, az oklevélszöveg váza nagyjából a következő marad: „én, Nikolaus von Köckeritz, Mátyás király követe, elismerem ezen oklevél által, hogy miután királyom a Szövetség uraihoz küldött egy pecsétes levéllel, hogy ügyeit minden módon képviseljem, ezt a címert és sisakdíszt adományoztam újonnan a Feereknek a nekem adott meghatalmazás teljességéből”. Ebből kiviláglik, hogy Köckeritz követi felhatalmazása olyannyira teljeskörű volt, hogy átmenetileg még egy ilyen felségjogot is gyakorolhatott, ha diplomáciai megfontolásokból azt szükségesnek ítélte. Svájci tartózkodása közben természetesen nem állt rendelkezésére a királyi kancellária, hogy szabályszerű, Mátyás titkospecsétjével ellátott címereslevelet tudjon készíttetni, ezért csak ilyen körülményes – és egyedi – megfogalmazással, saját magánpecsétje alatt tudta megoldani a helyzetet. Az oklevélben nincs olyan záradék vagy kitétel, amely a későbbiekben királyi pecséttel ellátott, végleges adománylevél kiadását helyezné kilátásba,969 bő egy évvel később, 1488. augusztus 12-én mégis elkészült a Mátyás osztrák hercegi titkospecsétje alatt kiadott, megszokott szerkezetű címereslevél ugyanezen személyek részére. 970 A. A. www.e-codices.ch/de/list/one/kol/S0023-2 [hozzáférés ideje: 2018.12.13.]) 963 Erről ld. részletesen Segesser 1860, 46–61. 964 Segesser 1860, 60–61. 965 Magyar–svájci követváltásokra és külpolitikai kapcsolatokra vonatkozó levéltári források: Segesser 1860, Függelék; a lehetőségig teljes forrásbázis katalógusa és részbeni közlése: Nehring 1976; Karl Nehring Mátyás külpolitikájával kapcsolatos másolatgyűjteménye: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Másolatok gyűjteménye, 30173–30174, 30176. sz. mikro�lmtekercsek (X szekció, több különböző állag). 966 Ennek működéséről ld. Kubinyi 1992, 113–116. 967 Segesser 1860, 53. 968 Ezeket ld. a jelen kötetben a No. I–III. alatt (a No. IV. alatti Tordasi-Békási-oklevél nem Hunyadi János adománya, hanem Zsigmondé, Hunyadi csak átírja). 969 Ilyen záradék szerepel Zsigmond királynak a Csentevölgyiek illetve a Semseiek részére kiadott, festmény nélküli, rányo mott pecsétes (pátens) formában kiállított címeresleveleiben: DL 50509. és 84811. 970 Ezt az oklevelet ld. a jelen kötetben a No. XL. alatt. Ugyanott ld. az adományozott címerről, a Feer család történetéről és a címereslevél adományosairól szóló bővebb leírást. 232
