Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXXIII. Johannes Tolhopff címereslevele, 1480
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 207 2019.01.16. 10:28:29 látottakkal ellentétben az egész alsó pajzsmezőt (sötét)zöld sziklának írja le. Az ég felé tartott kulcs Tolhop� asztrológiai jártasságát jelképezi, amellyel a csillagképeket és az ég titkait nyitja és feltárja. A Ianus jobbjában tartott korsóból az öreg Inachos (folyamisten, Argos mondabeli első királya) és Deukalión vize ömlik ki, amelyen a Iuppiter által elűzött Saturnus hajója úszik. A címermagyarázat nem mondja ki szó szerint, de már a kulcs és Tolhop� asztrológiai ismereteinek összekapcsolása is arra utal, hogy Ianus isten magát a címeradományost, Johannes (=Ianus) Tolhop�ot jelképezi. Ismerjük Tolhop� címerének egy későbbi változatát egy I. Miksa császárt Hercules Germanicusként ábrázoló, 1496-ban készült870 fametszet versójáról, amelyhez latin nyelvű címerleírás is társul. 871 A metszeten látható címer több elemében eltér a Mátyás által adományozottól, már csak emiatt is érdemes öszszevetni a kettőt. A címerleírás szövege: „Iani Tolhophi Germani vatis Herculei / armorum insignia clipeo bicolori coelesti campo et aureo Parnaso Iano / bicipite mundi renovatore ventre Chaonio ponti�cali lituo urna stellis / celata Deucalionis aquis Saturnia rate clave coelica nube candida Inachi / senis et Ganimedis iuvenis faciebus irrorantis Aquarii corona regia et / aquila desuper casside belligera pavonis cauda cum Argi oculis / induviis ventivolis Societa[ti]s Iasonis adornata”.872 A leírás szövevényes antik mitológiai utalásait Peter Luh, illetve nemrég Orbán Áron vette számba részletesen,873 ezért az alábbiakban elsősorban a címertani elemzésre szorítkozom. Mindenekelőtt részben eltérnek a pajzsmezők mázai. A mátyási adományban kékkel és zölddel vágott pajzs szerepel, ezzel szemben a metszet kéket és aranyat említ. Orbán Áron szerint a két máz a pajzsmező Ianustól balra (kék) és jobbra (arany) eső oldalára vonatkozik.874 Ez az értelmezést talán a Tolhop�-Corvina első oldalán szereplő Ianus-miniatúra875 sugallta, az előképként szolgáló címeradomány azonban egyértelműen felső (kék) és alsó (zöld) pajzsmezőről beszél. Ennek fényében helytállóbbnak tűnne kékkel és arannyal vágott pajzsról beszélni, a címerpajzsban azonban nem látható vágás, a leírás szövege pedig központozás híján kétféleképpen is értelmezhető. Éppúgy szó lehet két színű, kékkel és arany Parnassus-szal borított pajzsról („clipeo bicolori, coelesti campo et aureo Parnaso”), mint két színű, kékkel és arannyal vágott pajzsról, amely után következik a címerképek felsorolása: a Parnassus, a kétfejű Ianus, stb. („clipeo bicolori, campo coelesti et aureo, Parnaso, Iano bicipite, etc.”). Bár óvatosságra int a nagy időbeli távolság, az „arany Parnassus” mellett szólhat a Siebmachers Wappenbuch 1772. évi kiadása, amelybe kétszer is bekerült a Tolhop�-címer: egyszer a karintiai,876 másodszor pedig az oberpfalzi címerek sorába,877 mindkétszer „Dolhopf ” néven, „zágrábi és altenkirch-i” nemesi előnévvel. A mázak jelölése azonban sajnos nem egyértelmű: míg a karintiai címerábra egyértelműen aranynak, addig az oberpfalzi aranynak vagy zöld színűnek jelzi a sziklát – utóbbi esetében nem látszik világosan, hogy „g” vagy „gr” áll a vonatkozó helyen. Ugyanakkor mindkettőben jól láthatóan megvan a vágás is, az alsó pajzsmező mázát azonban egyik sem adja meg. Ezen kívül a Siebmacherben közölt címerképek két elemükben eltérnek akár az 1480-as, akár az 1496-os címerábrától: hiányzik a felhő, viszont a koronás hármas halommá terebélyesedett szikla bal oldali csúcsán – talán utalásként az 870 Luh 2001, 335 –336.; Orbán 2017, 76. 871 A metszet-párnak két fennmaradt példányát ismerjük, az egyiket a londoni British Museumban, a másikat pedig a bécsi Albertina Museumban. A British Museum online gyűjteményében: British Museum, Department of Prints and Drawings, 1877,1013.1019 (http://www.britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details.aspx?object Id=1349599&partId=1, hozzáférés ideje: 2018.12.13.) (a Miksát ábrázoló oldal), illetve uo. 1972,U.1050 (http://www. britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details.aspx?objectId=1349605&partId=1, hozzáférés ideje: 2018.12.13.) (a Tolhopff-címert ábrázoló oldal). Jelzete a bécsi Albertina Museum online gyűjteményében: Inv. No. DG1948/224v–r. (http://sammlungenonline.albertina.at/?query=Inventarnummer=[DG1948/224v]&showtype=record (verso) és http://sammlungenonline.albertina.at/?query=Inventarnummer=[DG1948/224r]&showtype=record (recto) hozzáférés ideje: 2018.12.13.). Közli: Arnold 1989, 143–144. (szövege: uo. 146.), Luh 2001, 46–47. t. illetve legutóbb Orbán 2017, 84. 872 A Londonban és a Bécsben őrzött példány szövege megegyezik. 873 Luh 2001, 339–342.; Orbán 2017, 76–79. 874 Orbán 2017, 77. 875 Mikó 2014a, 241.; az említett oldal digitális másolata megtekinthető online: http://diglib.hab.de/mss/84-1-aug-2f/start. htm?image=00011 (hozzáférés ideje: 2018.12.13 .) 876 Siebmacher 1772, 1. köt. 47. t. Az oldal képe a Münchener DigitalisierungsZentrum online gyűjteményében: http://re ader.digitale-sammlungen.de/de/fs1/object/display/bsb10329165_00049.html, illetve jobban kivehető fekete-fehér változata a Wappenbuch.com oldalon: http://www.wappenbuch.com/A047.htm (hozzáférés ideje: 2018.12.13.) 877 Siebmacher 1772, 5. köt. 85. t. Az oldal képe a Münchener DigitalisierungsZentrum online gyűjteményében: http://re ader.digitale-sammlungen.de/de/fs1/object/display/bsb10329169_00093.html, illetve jobban kivehető fekete-fehér változata a Wappenbuch.com oldalon: http://www.wappenbuch.com/E085.htm (hozzáférés ideje: 2018.12.13.) 207
