Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXXIII. Johannes Tolhopff címereslevele, 1480
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 208 2019.01.16. 10:28:29 egykori címernyerő egyházi tisztségeire – egy templom emelkedik. Az 1496-os ábrázolás kapcsán annyi mindenesetre bizonyos, hogy a címerben szereplő hegy a Parnassus-szal azonos – tehát a „Parnassus” nem az arany máz birtokos jelzője, ahogyan Peter Luh és Orbán Áron vélte –, az azonban a szöveg alapján nem világos, hogy az arany máz a hegyre vonatkozik, vagy egy „tollban maradt” alsó pajzsmezőre. Véleményem szerint a Parnassus-szal való azonosítás érdemben nem gyengíti a „Venter Chaonius” kifejezés értelmezését,878 Tolhop� szemmel láthatólag előszeretettel halmozta az utalásokat. Hogy mennyire kedvelte a kétértelműséget, arra jó példa a pajzsmező másik színe. A kék szín heraldikában szokásos (egyik) latin megnevezése a ’coelestinus’, a metszeten azonban ’coelestis’ olvasható. Ritkán ugyan, de a coelestis is jelenthet ’kék’-et,879 elsődleges értelme mégis ’égi’, így a kifejezés szó szerinti jelentése valóban „égi mező”, noha heraldikai értelemben nyilvánvalóan „kék mező”-ről van szó. Természetesen nem lehet címertanilag szabatos leírást elvárni egy politikai röplaptól, ebben az esetben azonban tudatosnak tűnik a fogalmazás. Amennyiben nem korabeli nyomdahibáról, esetleg hiperkorrekcióról van szó, a német asztrológus-humanistának kétségkívül kapóra jött, hogy egy újabb utalást csempészhetett a címerkompozícióba. A metszet további adalékokkal szolgál a címer már meglévő szimbolikájához is. A szöveg szerint Ianus „a világ megújítója”, aki a „dodonai gyomorból” emelkedik elő, két arca az öreg Inachos (akit a címeradomány még a kiömlő vízzel hozott kapcsolatba) és a �atal Ganymedes arca. A Ianus fején látható királyi korona, amely aranykori uralmát jelképezi, szintén nevesül: ez a Vízöntő koronája. A Ianus–Vízöntő–Ganymedes azonosítást már az oklevél is említi, de a címerleíráson kívül, Tolhop� születése kapcsán: akkor született, amikor a régi pogány isten, Ianus tekintett az ég közepére a Vízöntővel, akit a költők Ganymedesnek neveznek. Meggyőzőnek tartom Orbán Áron érvelését, miszerint ez egyértelműen az adományos születési horoszkópjára utal, amikor – Tolhop� szerint – az asztrológiában kiemelkedő szereppel bíró medium coeli (egy adott égitest látszólagos mozgásának legmagasabb pontja az ekliptikán) a Vízöntőben volt.880 Amellett tehát, hogy a címerkompozíció nyilvánvalóan az önreprezentáció egyik eszköze Tolhop� számára, amelybe belesűrít minden szóba jöhető antik utalást, a Ianus– Vízöntő címerkép révén a címernek nagyon erős személyes tartalma is van. Ezen kívül a címerpajzs bal oldalán, a kulcs mellett szerepel egy fehér felhő (talán az „égi titkok felderítését” alátámasztandó), illetve Ianus korsót tartó jobbjánál látható a „papi bot”, amely azon túl, hogy Ianus egyik attribútuma, egyszerre utalhat az augurok görbe botjára és Tolhop� tényleges papi mivoltára is. 881 Talán a legszembetűnőbb különbség a címeradományhoz képest a balra néző, széttárt szárnyú fekete sas, amely politikailag a német királyi sassal azonosítható, ugyanakkor bal lábával jól láthatóan Ianus Ganymedes-arcú felének vállát ragadja meg: egyértelmű utalás az olymposi istenek pohárnokának elrablására. A balra néző csőrsisakból ezúttal pávatollak nőnek ki, a pajzsot pedig az Aranygyapjas Rend jelvénye övezi. Utóbbinak, akárcsak a sasnak, ha kevésbé hangsúlyosan is, de szintén van mitologikus olvasata: Iasón és az argonauták története újabb antik adalék a címerkompozícióhoz. A pajzsot övező jelvény ugyanakkor felettébb szokatlan: azt ugyanis csak a rend tagjai viselhették, Tolhop�ról viszont nem tudjuk, hogy felvételt nyert volna. Valószínűleg mind a sas, mind az Aranygyapjas Rendi lánc egyszeri hozzátoldás, amelynek célja a Miksához, mint patrónushoz való kötődés hangsúlyozása. Kétségkívül kecsegtető lenne a sas alapján egy címerbővítést feltételezni, hiszen az egyfejű fekete sas, amely Luxemburgi Zsigmond óta a német királyok címerállata,882 meglehetősen jól illeszkedik az eredeti címerkompozícióba, az uralkodói címer egyes elemeinek adományozása pedig bevett gyakorlatnak számított – a középkori magyar heraldikában épp Mátyás és a Jagellók idejéből ismerünk rá számos példát. A Siebmacherben közölt címerképek azonban határozottan ellentmondanak ennek az elképzelésnek. Ugyanakkor a bennük szereplő templom talán valóban egy későbbi címerbővítés nyoma lehet. K. D. 878 Orbán 2017, 78 . 879 Niermeyer 1976, 162. 880 Orbán 2017, 82–83., a medium coeli jelentőségére ld. ugyanitt. 881 Orbán 2017, 78. 882 Neubecker 2007, 110. 208
