Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXXIII. Johannes Tolhopff címereslevele, 1480
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 206 2019.01.16. 10:28:29 A kedvezményezett, Johannes Tolhop� német humanista, a címeradomány idején Mátyás udvari asztrológusa.864 Kemnathban (Oberpfalz) született, 1465-ben iratkozott be a lipcsei egyetemre, ott szerzett baccalaureusi, majd magiszteri fokozatot. 1472–1479 között párhuzamosan tanított az ingolstadti és a lipcsei egyetemen, 1473-ban Ingolstadtban rektor, majd 1475-ben ugyanott dékán. Mátyás udvarába valamikor 1480 első felében érkezhetett és 1481 elején már el is hagyta Magyarországot. Rövid budai tartózkodása alatt írta egyik fennmaradt művét, a Stellariumot, amely egy stellarium nevű asztrológiai eszköz használatához készült útmutató.865 A mű lényegében megegyezik az 1475–1476-ban Rómában írt De motibus celestium mobilium című másik fennmaradt munkájával, az eltérések magyarázata nagyrészt a patrónusok személyében keresendő: míg utóbbit IV. Sixtus pápának, a Stellariumot Mátyásnak ajánlotta. A mű ma a wolfenbütteli könyvtárban őrzött Corvinák egyike.866 Németországba visszatérve Tolhop� 1484-től forchheimi prépost, 1492-től regensburgi kanonok, 1493-ban plébános Mockersdor�an. 1503ban hunyt el Regensburgban. Családjáról, leszármazottairól az egyszerű másolat már említett utalásán túl csak szórványos ismereteink vannak. Úgy tűnik, a 17. század elején a család egy karintiai és egy oberpfalzi ágra szakadt (ezt sejteti a Siebmacher 1772-es közlése is, ld. alább): 1604-ben Hans Tolhopfot mint althofeni kereskedőt említik, nem sokkal később pedig tudomásunk van egy bizonyos Karl Dollhopfról a cseh–oberpfalzi határon fekvő Tachauból (ma: Tachov, Csehország). Fiát, Stephant 1653-ban említik a források. A családnak ez az ága kétségkívül fennmaradt és idővel Bécsbe költözött, számos tagja szolgált a császári-királyi seregben. Utolsó említésük a 19. század végéről való: Adolf Hildebrandtnak tudomása volt a család egyik tagjáról, aki néhány évvel azelőtt még főhadbiztosként (Oberkriegskommissar) szolgált – történetesen éppen Zágrábban. Egy másik leszármazott, Heinrich pedig a karintiai Villach polgármestere volt ekkoriban.867 A címernyerő Tolhop� humanista érdeklődését jól mutatja, hogy levelei tanúsága szerint több antik auktor nyomtatásban való megjelentetését is tervezte, többek között a Fasti egy illusztrált kiadását is. Feltehetőleg ismerte Regiomontanust és levelezésük tanúsága szerint közeli barátságban állt Konrad Celtisszel, a német humanizmus kiemelkedő alakjával,868 de úgy tűnik, ezeken kívül is szerteágazó kapcsolatai voltak: például Albert Brudzewski (de Brudzewo/Blar) lengyel humanista könyvtára egy részének elpusztulása után Celtisen keresztül Tolhop�ól kért könyveket. Diplomatikai szempontból az oklevél nagyrészt illeszkedik Mátyás címeradományainak sorába, az azokban használatos formulákat alkalmazza. Figyelemre méltó eltérés az ún. poena temporalis alkalmazása, amely viszonylag ritka a középkori magyar armálisokban: eszerint aki jogtalanul használni merné az adományozott címert, száz márkát köteles �zetni, ötvenet a magyar királynak, ötvenet pedig magának Tolhop�nak. Mikó Árpád megemlíti a méltóságsor hiányát,869 ez azonban a középkori magyar címeradományoknál korántsem szokatlan jelenség, épp ellenkezőleg: az 1409. évi Garázda–Szilágyi-armális az utolsó Mohács előtti címeradományozó oklevél, amelyben még méltóságsort találunk. Az adományos ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy humanista címerről van szó, ez az első a humanista hatást tükröző középkori magyar címeradományok nem túl népes sorában. A címer meglehetősen összetett – középkori adományaink közül talán a legösszetettebb –, mondhatni zsúfolt, hasonlóképpen sokrétű címermagyarázattal. Leírása: középen vágott pajzs, felső mezeje kék, alsó, zöld mezejében természetes színű szikla áll, amelyből koronás, kétarcú fér�alak növekszik, átnyúlva a felső pajzsmezőbe. Bal kezében kulcsot, jobbjában pedig csillagokkal díszített vizeskorsót tart, amelyből víz ömlik ki, a vízen hajó úszik. A pajzson jobbra néző, koronás pántos sisak, a koronából a címerképben szereplő fér�alak nő ki. Sisaktakaró: kék–ezüst. Kidolgozásában a címerfestmény egyértelműen az átírás korának heraldikai ízlését követi. Az oklevél magyarázata szerint a kétarcú fér� maga Ianus, aki egyszerre látja a múltat és a jövőt. A címerképen nem látszik, de a leírás szerint az alsóteste egy barlangban tűnik el, ugyanakkor a szöveg a Orbán 2017, 80., 38. jegyz. 864 Életére ld. Csapodiné 1984, 334–336.; Csapodiné 1988, 89–90.; Zsoldos–Zsupán 2013, 70–71.; Orbán 2017, 75–76. 865 Részletes ismertetését ld. Zsoldos–Zsupán 2013, 68–79., ill. rövidebben: Zsoldos 2014, 214–215. 866 Cod. Guelf. 84.1 Aug. 2°; leírását ld. Zsupán 2014, 60–72., digitalizált változatát: http://diglib.hab.de/mss/84-1-aug-2f/ start.htm (hozzáférés ideje: 2018.12.13 .). 867 Siebmacher – Kärnten , 144. 868 Kapcsolatukra ld. Arnold 1989, illetve Luh 2001, 342–348. 869 Mikó 2014a, 224., 6. jegyz. 206
