Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XXX. Kossuthi Miklós címereslevele, 1479
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 186 2019.01.16. 10:28:13 A család Turóc vármegyéből származik, első említése egy 1263-as, átírásban fennmaradt oklevélben szerepel, amelyben az uralkodó megerősíti Povsa �a Coch-ot, Math �a Coswth-ot és Voyan �a Voizlov-ot korábban nyert birtokadományukban.793 A név alapján feltételezhető, hogy a későbbi Kossuth család az említett Coswth leszármazottja; a családi levéltárban fellelhető genealógia is erre utal. 794 Az adományos személyéről vajmi keveset tudunk, maga az oklevél is csak általánosságban számol be Kossuthi Miklósnak a címernyerés indokául szolgáló, a királynak és a koronának lehetőségeihez mérten tett hű szolgálatairól. A Mátyás király által megadományozott Kossuth család ma is él, legnevesebb leszármazottja a 19. század egyik legjelentősebb magyar politikusa, Kossuth Lajos (1802–1894) volt. A Mátyás által adományozott jelvényt általában beszélő címernek tartják, mivel az egyik címeralak, az ágaskodó kos értelmezhető a család nevére történő utalásként is.795 A címerben a kos előtt valamint a sisakon látható, közelebbről meg nem határozott, arannyal festett tárgyat illetően a szakirodalomban különböző, azt sapkával illetve kagylóval azonosító vélemények fogalmazódtak meg.796 �aly Kálmán komoly relevanciát tulajdonít egy általa idézett címerleírásnak,797 amely szerint a szóban forgó tárgy egy kalpag vagy szőrmesüveg (mitra antiqua Hungarica aureo colore picta). Csoma József a kagyló melletti érvként a tárgy alsó felén még látható rovátkákat hozza fel, azonban – azon túl, hogy ezek a rovátkák a fejfedő redőzetét éppúgy jelölhetik – a szóban forgó tárgy alsó, öblös része felülnézetből ábrázolt zarándokkagylónak túl szabálytalan.798 Ugyanez a helyzet a tárgy felső részével. Akárhogy is próbáljuk az eredeti képet szemlélve a tárgy felső peremét kagyló szimmetrikus héjához hasonlítani, annak szabálytalan kitüremkedései ezt az elképzelést nem támogatják. Főképp, mivel ezen kitüremkedések inkább szarvszerű nyúlványoknak, nem pedig a kagylóhéj füleinek látszanak, amelyek közül ráadásul a bal oldali szemrevételekor azt tapasztaljuk, hogy mintha csak tévesen festették volna oda, igyekeztek íves kontúrt húzni a „szarvacska” tövében, az elvétett részt pedig ráfestéssel eltüntetni, noha ez évszázadok távlatában – talán a vörös festék rosszabb minősége miatt – kevésbé volt tartós és lekopott. A jobb oldali nyúlvány alsó ívénél viszont éles beékelődés látható, felső íve pedig folytatódik a tárgy közepéig és ott kitüremkedik, amely kitüremkedést a tárgyat kagylóval azonosító kutatók minden bizonnyal az állat páncélján látható búbbal azonosítottak. Ez a fenti ív azonban véleményem szerint inkább sapka karimájaként értelmezhető, ami nemcsak az idézett címerleírással vág össze, hanem az eredeti ábrázolással is. 799 A címer a használat során némiképp egyszerűsödött és címerképei tekintetében is változáson ment keresztül. Elsőként a kos helyét kecskebak váltja fel,800 a háromágú liliom helyét – bizonyos ideig tartó párhuzamos előfordulás után – háromágú természetes rózsaág veszi át, végül, a 19. századra a bal oldali, problematikus címerkép alakul kétséget kizáróan fejfedővé, majd tűnik el nyomtalanul. Az Országos Le793 RegArp , No. 1356. A névalakok írásmódja a Diplomatikai Levéltárban őrzött, az eredeti alapján javított másolati példány (DL 66444.) írásmódját követi. 794 HU-MNL-OL-P 439 - 3. - No. 4. 795 MHH I., 80.; Kálmán 2016, 148. 796 Legújabban Bertényi Iván érvel az arany címerkép kagylóval történő azonosítása mellett, amögött ugyanis a család egy jelentősebb zarándoklata emlékének megörökítését vélelmezi, amelyet csak később, a reformáció térnyerésével formált süveggé a családi hagyomány (Bertényi 2004, 18.). 797 A családi levéltárban valaha létezett egy Thaly tanúsága szerint 18. századi írással fennmaradt, ám megfogalmazását tekintve régebbinek ítélt címerleírás, amelyet Thaly még látott és idézett, ám a jelenleg az Országos Levéltárban őrzött anyagban már nem található meg, ezért az ő közléséből idézzük: „Insignia nobilis familie Kossuth de Udvard, in possessione Kossuth Comitatui huic Thurocziensi ingremiata degentis sunt talia: Scutum militare linea per medium in forma crucis quadripartitum, in cuius dextra inferiori rubei coloris aries, posteribus pedibus erecte stans, anterioribus vero lilium album triplicatum attingens, sinistra vero inferiori celestini coloris, mitra antiqua hungarica aureo colore picta locata visitur; scuto incumbentem galeam militarem apertam, itidem mitra antiqua hungarica tectam, post hanc eque aries dimidius anterioribus pedibus lilium album attingens inter alas aquile conspicitur, a summitate vero, sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc rubri et celestini, illinc vero aurei colorum in scuti oram �uitantibus, illudque exornantibus” (Thaly 1894, 162., 1. jegyzet). 798 Egy előző évi (1478. máj. 27.) címerből egyébként ismerünk egy féloldalról készített kagyló-ábrázolást Petrus Senilis de Montefalco címerén. Ld. a jelen kötetben a No. XXVII. alatt. 799 Érdekes, hogy a Fejérpatakynál látható rekonstrukció szintén kiemeli az általam karimának tekintett részt, a jobb oldali kitüremkedést is elhagyja, a tárgy alsó peremét pedig kagylótól eltérően szabálytalannak ábrázolja, így aligha a pontatlan rekonstrukció lehet a felelős a megoszló véleményekért. 800 Éppen ezért számomra nem tűnik egyértelműnek, hogy a címerkép ezen alakzata valóban beszédessége miatt került volna a címerbe. 186
