Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
A Mátyás-kori címereslevelek helye a miniatúrafestészet történetében
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 17 2019.01.16. 10:25:15 vörös medve�gurájában pedig a breviárium �guráinak sommás formálására ismerni rá.66 Az enyingi Török-armális dátuma – ha a kódexre pontos dátumot nem is adhatott – nagyjából kijelölte a dekoráció keletkezésének idejét. Amikor Radocsay Dénes évtizedekkel később felfedezte, hogy lindvai Bán� Miklós adománylevelét – amelyet ma Zágrábban őriznek – ugyanez a kéz festette ki, különös módon ugyanezt a dátumot (1481) erősítette meg. Lindvai Bán� Miklós adománylevelén a breviárium húsos, egymáshoz ízesülő zöld, vörös, kék indái tűnnek fel; itt �gura nincs.67 Nemcsak a formák, hanem az élénk, erős színek is jól láthatóan azonosak. Mindkét oklevélen ugyanazokat a festékeket használta a mester – amint ezt, ha szerencsénk van egymás mellé sorakoztathatni az okleveleket, autopszia alapján megtapasztalhatjuk magunk is.68 Úgy gondolom, hogy a mester talán nem csupán 1481-ben dolgozott itt, hiszen az oklevelek fennmaradása esetleges. Talán a dátumnál is fontosabb, hogy mindkét adománylevél Budán kelt, Francesco da Castello tehát 1481ben Budán kellett tartózkodjék. Kálmáncsehinek még másik három kézirata is fennmaradt: egy breviárium és misszále (1481; korábban a Liechtenstein-gyűjteményben Bécsben),69 egy imakönyv (1492), 70 valamint egy másik misszále, amelyet Kálmáncsehi �uz Osvát zágrábi püspöknek ajándékozhatott (�uz Osvát címerei is benne vannak, és maga a kötet a zágrábi székesegyház könyvtárában maradt fenn). 71 Nem lényegtelen, hogy Kálmáncsehinek a ma New Yorkban őrzött breviárium-misszáléjának másolását a scriptora – Benedictus de Chahol minorita szerzetes – szintén 1481-ben fejezte be – ebben azonban ma csupán egyetlen lapot attribuálnak Francesco da Castellónak. Ez a kódex többféle stílusréteget hordoz: a lombard elemek mellett a �gurális kompozíciók északiak (részben ES Mester metszeteit másolják), és még �renzei eredetű ornamentális motívumok is vannak benne. Mindez igen kevéssé elbűvölő, mondhatni néha szinte ijesztő kivitelben. A másik Mátyás-kori armális ugyanebben problémakörben exponálódott. Ezt maga Bakóc Tamás kapta a királytól 1489-ben. Említettem a bevezetőben, hogy a Corvina Könyvtár „budai” kódexei 1490 körül munkában voltak, a Cassianus-, a Beda Venerabilis-kódex, a párizsi Aristotelés-ősnyomtatvány, a Holkham Hall-i Evangelistarium díszítését Mátyás számára kezdték el, de II. Ulászló alatt fejezték be. Ugyanez a festő – nevezzük konvencionálisan Cassianus-mesternek – díszítette Nagylucsei Orbán egri püspök pszaltériumát is, ami mutatja, hogy a miniátor a király udvarának magas rangú tagjai számára is dolgozott. Bakóc Tamás címereslevele – pontosabban a kiállítására adott parancs – 1489. január 6-án kelt Bécsben, ahol Mátyás király akkor tartózkodott. 72 A megadományozott győri püspök volt, és a ranglétrán mindenütt Nagylucsei nyomában következett. 73 Teljesen érthető, hogy armálisát ő is a legjobb, a legmodernebb, divatos stílusban alkotó Cassianus-mesterrel dekoráltatta.74 Ezt is először Ho�mann Edith hangoztatta, 75 bár közleményéből nem derül ki egyértelműen, hogy mikor látta az eredeti miniatúrát. 76 Az armális ugyanis az Erdődy család – Bakóc családjának, unokaöccseinek leszármazottai – galgóci levéltárában 66 A Török-armáli ssal kapcsolatos bibliográ�át ld. a jelen kötetben No. XXXV. alatt. A címerkép medve�gurájának jó analógiája a Kálmáncsehi-breviárium egyik tollrajzú széldíszének mackója: fol. 9r . Lásd: Alexander 2011, 6. kép. 67 Zágráb, Hrvatski Državni Arhiv, Neoregestrata acta, fasc. 589. Nr. 43. (fekete-fehér fényképei: DL 33433.). Radocsay 1964, 66–68., 10. kép; Balogh 1966, I. 321., II. 493. kép; Balogh 1975, 222–223., 139. kép; Schallaburg 1982, 429–430. (No. 614.) (Török Gyöngyi); Wehli 1994, 411–412., 2. kép; Mikó 2014a, 5. kép. 68 Például 1983-ban Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában a Mátyás király és a magyarországi reneszánsz-kiállításon. 69 New York, The Morgan Library and Museum, G 7. Hoffmann 1929, 111–115, 260; Bauer-Eberhard 2008, 125., 20. kép; Alexander 2011, 268.; Alexander 2016, 132. 70 Párizs, Bibliothèque nationale de France, NAL 3119. Hoffmann 1933, 42–48.; Schallaburg 1982, 432–433. (No. 418.) (Török Gyöngyi); Alexander 2016, 132. 71 Zágráb, Riznica zagrebačke katedrale, RK 355. Hoffmann 1929, 119–120., 260.; Kniewald 1943; Minijatura 1964, 292. (No. 45.); Pelc 2007, 547–548. 72 Horváth 2011, 128–129. 73 Életrajza újabban, gazdag irodalommal: Horváth 2003. 74 Az armális – záradéka szerint – Bécsben kelt, de az oklevélkiadás kancelláriai mechanizmusa szerint ez csupán a parancsot keltezi és lokalizálja, a letisztázott és megpecsételt, kifestett oklevelet valamivel később állították elő. 75 Hoffmann 1928, 99.; Hoffmann 1929, 91–92. Lehet, hogy Hoffmann Edith látta az eredetit, mert megadta az oklevél pontos jelzetét, amit sem Fraknói, sem Fejérpataky nem közölt. 76 Botka 1875; Fraknói 1889a, 106–107.; MHH I., No. XXIV. 17
