Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
Bevezető
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 13 2019.01.16. 10:25:15 A jelen kötetben két különböző nyelven íródott oklevelek találhatók: hét német43 és harminckilenc 44 latin oklevél szövegét közöljük. Ennek megfelelően az átírási alapelvek is különböztek némileg a két esetben, bár jelentős részben egybe is estek.45 Közös nevező volt az, hogy a szövegeket alapvetően betűhíven, a korabeli helyesírási sajátosságokat megtartva írtuk át, kivéve, hogy a mondatkezdő szavak, a tulajdonnevek (ideértve a Deus és az azzal szinonim Dominus szavakat) és az ünnepnevek kivételével mindent kisbetűvel írtunk, a központozást a mai szokás szerint alkalmaztuk, az ún. „hosszú s” (s) helyett mindig rövidet írtunk, valamint, hogy az „u” és „v” félhangzókat hangértékük szerint írtuk át (azaz vniuersis helyett universis, wlgo helyett vulgo, illetve vnnd helyett unnd), kivéve a népnyelvi nevekben. A teljesen olvashatatlan, de – értelem szerint, az ismert formulák vagy fennmaradt másolatok alapján – kiegészíthető betűket, szórészeket vagy szavakat szögletes zárójelbe tettük, ha pedig nem voltak kikövetkeztethetők, akkor szögletes zárójelbe tett három ponttal – [...] – jelöltük. A rövidítések feloldását nem jelöltük külön, az esetleges javításokat, sorok fölé szúrt szavakra való utalásokat jegyzetben tettük. A latin nyelvű szövegeknél ezeken felül a mai értelemben véve hibás egybe- és különírásokat javítottuk, a középkori és újkori szövegeknél egyaránt nem használtuk a „j” betűt (azt pusztán az „i” betű kalligrá�ai változatának tekintve), az „u” hangértékű „w”-t megtartottuk (pl. sew; kivéve a qu- szótagban), az ún. e caudatát (ę) jelöltük, az „ae” helyett álló „e”-t megtartottuk, az „ÿ” helyett „y”-t írtunk, az „i” helyett álló „y”-t megtartottuk, de a szóvégi „ii” helyett álló „y”-t visszajavítottuk. A „t” helyett a korban rendszeresen írt „c”-t (gracia, preeminencie stb.) is betűhíven írtuk, noha nem mindig volt biztosan megkülönböztethető a két betű az adott kézírásban. A rövidítés miatt kimaradt, a korabeli helyesírásban változóan írt szavakat, szótagokat úgy oldottuk fel, hogy a bizonytalan helyesírású szótag az adott oklevélen belül következetes legyen (ilyenek: ci-ti, con-com, in-im, cun-cum stb.). A német oklevelek esetében a fentiekhez képest különbség, hogy a „w” általában nem „vu” vagy „u” hangértéken szerepel bennük, hanem „v”-ként, ilyenkor ezt megtartottuk, ahogy az „i”, „j”, „y” és „ij” betűket és betűkapcsolatokat is. A latin szövegekkel szemben egybe- és különírásnál megtartottuk a forrásban látottakat, végül lehetőség szerint minden diakritikus jelet (ö, ü, u̇̉ͣ stb.) igyekeztünk , ů, �, ë, �, w, ÿ, e reprodukálni, mivel azok hangtani jelentősége vagy jelentéktelensége nem mindig volt egyértelműen megállapítható. Az oklevélszövegeket hosszabb-rövidebb kísérőtanulmányok követik, amelyek a rendelkezésre álló szakirodalmi illetve forrásadatok alapján mutatják be az adományos(oka)t, az adományban részesült családokat, eredetüket és utóéletüket, a kapott címert, annak heraldikailag és művészettörténetileg említésre érdemes vonásait, valamint – a korábbi hasonló szakirodalomnál alaposabban – a továbbiakban való használatát, ennek során való módosulásait, esetleges bővítéseit. A tanulmányok természetesen nem mindig azonos szerkezetűek, hiszen nem minden esetben volt minden felsorolt szempontról értékelhető információnk. Törekedtünk arra is, hogy a magyar és az elérhető külföldi történeti, genealógiai, heraldikai és művészettörténeti szakirodalmat egyaránt forgassuk, valamint annak esetleges hibáit, következetlenségeit, tévedéseit lehetőség szerint korrigáljuk. Az eredetiben fennmaradt címereslevelek miniatúráinak többsége többször is megjelent már különböző kiadványokban, kevés kivétellel fekete-fehérben. Ezúttal azonban mindegyikről jó minőségű színes felvételeket adunk közre: minden eredetiben vagy formahű másolatban fennmaradt oklevélnek színesben, egész oldalas formátumban közöljük a címerminiatúráját és előlapjának átnézeti képét is.46 Ha az eredeti oklevél nincs meg, de a címerfestmény nyomdai vagy fotótechnikai reprodukcióról, esetleg közvetlen másolatról ismert, akkor annak alapján közöljük csak a címerképet. Ha nem állt rendelkezésünkre repro43 A sankt pölteni, a Lehner-, a két Feer-, a Ritzi- és a Sonnenberg-armálisok eredendően németek, Johannes Tolhopffé pedig latin eredetiről készült német fordítás (a jelen kötetben a No. XXIII., XXXVI–XXXVII., XXXIX–XLI. és XXXIII. alatt). 44 A már emlegetett Marczibányi-armális szövege ismeretlen lévén. 45 A módszertan kidolgozása a Fons folyóirat e tárgyban keletkezett 2000. évi 1., tematikus számában foglaltak �gyelembe vételével, bár nem mindenben való elfogadásával történt. 46 Speciális eset a Sonnenberg-armális, amelynek címerfestményét az eredetit minden részletében realisztikusan reprodukáló színes 18. századi másolatról, átnézeti képét pedig a Radocsay Dénes tanulmányában megjelent fekete-fehér reprodukcióról közöljük (ld. a jelen kötetben a No. XLI. alatt). 13
