Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XVI. Nagy Gergely és Huszár Péter címereslevele, 1466
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 110 2019.01.16. 10:26:49 Keöpetzi Sebestyén József 500 1907-es közlésekor az eredeti oklevél Iulian Marțian m. kir. honvédszázados 501 letétjeként az Erdélyi Nemzeti Múzeumban volt. 502 Tulajdonosa később feltehetően visszavette onnan, majd közvetve vagy közvetlenül eladta Ernst Lajos budapesti műgyűjtőnek, akitől – a kultuszminisztérium anyagi támogatásával – az Országos Levéltár vásárolta meg 1935-ben. 503 Az oklevél írásképe megkopott, elhalványult. Szövege az adományosok neveit és az ebben nem szereplő „sub locorum et temporum varietate” szavakat leszámítva szóról-szóra megegyezik az ugyanezen a napon kelt Nagyrédei-armáliséval.504 Az oklevél elején festett, mára megkopott címerkép látható, amelynek leírása nem található meg a címereslevél szövegében. A címerképen egy jobbra fordult vörös lábszár látható, amelyet a heraldikai udvariasság szabályai szerint a miniátornak balra, a sisakkal és a sisakdísszel azonos irányba fordulva kellett volna megfestenie.505 Kivitelezés szempontjából szembeötlő az ellentét a címerkép könnyed ecsetvonásokkal megrajzolt természetessége, valamint a sisakdísz és sisaktakaró nehézkes, stilizált ábrázolása között, amelyet legjobban a merev, stilizált sasszárny szemléltet.506 A váltakozó rombuszokkal és kettős pontokkal díszített keret főleg a 14–15. század fordulóján volt jellemző. 507 A címerkép jellemzői alapján a magyarországi gótikus címerfestészet budai korszakába sorolható. Radocsay Dénes gyenge, provinciális kivitelű műnek minősítette, amelyet feltehetően Budán festettek meg. 508 A címerkép értelmezésére – mivel szöveges leírása hiányában nem lehet pontosan megállapítani, hogy milyen jelenetet ábrázol – két magyarázat született. Érszegi Géza szerint feltehetően „egy jobbra lépő ló hátán ülő könnyűlovas bal lábát, és a derekáról csüngő szablyát” láthatjuk rajta,509 míg Józsa László megállapítása szerint a címerkép Huszár Péternek az Achilles-ínján elszenvedett sérülését ábrázolja. 510 Érszegi megállapításának ellentmond az, hogy a szablya túlságosan lelóg, ráadásul nincs nyoma a felfüggesztést szolgáló szíjnak vagy zsinórnak. Huszár Péter sérüléséről semmilyen adatunk sincs, azonban Józsának az a kiindulási alapja, hogy a címerek gyakran az adományozott tulajdonságait, érdemeit, eredetmondáját jelenítik meg, teljesen elfogadható. A címerképen a könnyűlovas fegyverzet utalhat a címernyerők katonai szolgálataira, és nem zárják ki egy esetleges harcban szerzett (láb)sérülés lehetőségét sem. A címerképen a korszakban a huszárok által használt fegyverzet és viselet egy része ismerhető meg.511 A címereslevél nyelvtörténeti szempontból is fontos, ugyanis időrendi sorrendben ez a harmadik ismert oklevél,512 amelyben a huszár szó (a korabeli hwzar alakban) előfordul, ráadásul háromszor is megtalálható benne. Az oklevél narrációja erősen formulás, így nem derül ki, hogy Huszár Péter és Nagy Gergely pontosan miért részesült címeradományban. A címer alapján valószínű, hogy azt katonai szolgálataikért cserébe nyerték el. Nem tartom kizártnak – bár nem ismert adat róla – hogy a Nagy–Huszár- és az azzal egy napon kelt Nagyrédei-armális kiállításának indoka kapcsolatban állt egymással, vagyis Huszár Péter és Nagy Gergely is az 1465–1466-os hadjárat idején tett katonai szolgálataikért,513 esetleg egy akkor szerzett sérülésért kapták a címert. Ahogy a címerről, úgy Huszár Péterről és Nagy Gergelyről, valamint a feltehetően egymással rokon családjaikról sem ismertek további biztos adatok. Keöpetzi Sebestyén József a névazonosság és a katonai 500 Sebestyén Józs ef előneve több féle alakban is ismert, közülük 1907-ben megjelent cikkében használt Keöpetzi alakot alkalmazom. 501 Iulian Marțianra ld. http://www.gcosbucnasaud.ro/academic/imartian.php (hozzáférés ideje: 2018.12.13.) 502 Keöpetzi 1907, 149. 503 Czobor 1935, 107. 504 Ld. a jelen kötetben a No. XV. alatt. 505 Bertényi 1988, 59–60. 506 Keöpetzi 1907, 148. 507 Nyulásziné 1987, 123. 508 Radocsay 1957, 283. 509 Zay 1980, 204. 510 Józsa 1986, 17. 511 Keöpetzi 1907, 148. 512 Szamota 1906, 399. 513 A hadjáratra ld. Pálosfalvi 2001, 465–467. 110
