Avar Anton (szerk.): A Hunyadiak címereslevelei 1447-1489 (Budapest, 2018)
XVI. Nagy Gergely és Huszár Péter címereslevele, 1466
a_hunyadiak_cimereslevelei_1447_1489_0115_bent.indd 111 2019.01.16. 10:26:49 szolgálat alapján feltételezte, hogy a címerszerző Huszár Péter és egy 1468. január 8-án kelt birtokbaiktató oklevélben említett bizonyos Huszár Péter514 – aki az 1467-es erdélyi felkelés leverésében a királynak tett szolgálatai jutalmaként kapott a Doboka megyei Szentpéteren és Újrákoson birtokokat515 – azonos személyek voltak. Az utóbbi előneve azonban tornyosi516 nem pedig szerdahelyi volt. 517 A korszakban nem szokatlan jelenség a nemesség körében, hogy egyes személyek birtokaik után párhuzamosan használtak különböző előneveket, így ez alapján nem lehet minden kétséget kizáróan megcáfolni Keöpetzi feltételezését. Az azonos vezetéknév, valamint a birtok és a címeradomány alapjául szolgáló – utóbbi esetében feltételezhető – katonai szolgálat azonban az azonosságot nem támasztja alá egyértelműen. Véleményem szerint azonban Keöpetzi feltételezése helytálló. 518 A címereslevél keltével közel egy időben – az 1467–1468-ban említett Huszár Péteren kívül – ismert még egy bizonyos Huszár Péter, aki 1473-ban székely alispán és törcsvári várnagy volt.519 Nógrády Árpád kutatásai alapján ő és az 1467–1468-ban említett Huszár Péter azonos személyek voltak.520 A közelmúlt archontológiai kutatásai derítettek fényt arra, hogy az 1474-ből ismert erdélyi alvajda Kis Péter, valamint az 1475-ből ismert szintén erdélyi alvajda Péter ugyanaz a személy volt.521 Noha nincs rá közvetlen bizonyíték, de véleményem szerint a székely alispán és törcsvári várnagy Huszár Péter,522 illetve (Kis) Péter 523 erdélyi alvajda szintén ugyanaz a személy volt, amit alátámaszt, hogy tisztségeikről csak Magyar Balázs erdélyi vajdasága idejéből (1472–1475) vannak adataink, így 1473–1475 között egy folyamatos familiáris-karrier körvonalai rajzolódnak ki. 524 A következő támpont a már említett Iulian Marțian, aki az Erdély területéről előkerülő régészeti leletek és írott források elkötelezett gyűjtője volt. Ez alapján a Huszár–Nagy címereslevél is egy erdélyi eredetű családé lehetett, így valószínűnek tartom, hogy a címerszerző szerdahelyi Huszár Péter, valamint az 1467–1475 között kimutatható tornyosi Huszár (Kis) Péter ugyanaz a személy voltak. Az azonosításnak elsőre ellentmond Péter alvajda pecsétgyűrűjének 1475-ből ismert sérült lenyomata, amelyen valószínűleg egy aszimmetrikus tárcsapajzsra helyezett, balra néző, sisakforgós csőrsisak, a pajzson kívül pedig S. P. siglák láthatók. 525 A lenyomat azonban nem döntő érv, ugyanis a középkorban címerrel rendelkező nemesek nem feltétlenül saját címerükkel ellátott pecsétgyűrűt használtak. 526 F. D. 514 Keöpetzi 1907, 148. 515 A Szentpéter birtokába történő beiktatást I. Mátyás, már 1467. nov. 7-én parancsba adta a kolozsmonostori konventnek. Nógrády 2005, 136. 516 de Thornos (DL 27332). 517 További adatok hiányában Tornyos és Szerdahely településeket nem lehet biztosan azonosítani. 518 Ha az alábbi következtetés téves is, a címereslevéllel és a címernyerőkkel kapcsolatos esetleges további kutatásokba új szempontokat von be. 519 DF 257745. 520 Nógrády 2005, 136. 521 C. Tóth–Horváth–Neumann–Pálosfalvi–W. Kovács 2016–2017, I. 86. 522 Nógrády 2005, 136. 523 A Kis jelzővel esetleg a vele rokon (Nagy) Gergelytől különböztették meg. 524 1471-ből ismert egy borzafői Huszár Fülöp, aki Belső-Szolnok, valamint Doboka vármegye alispánja volt, azonban nincs rá bizonyíték arra, hogy a Doboka megyében birtokokat szerző Huszár Péterrel rokonok lettek volna. C. Tóth–Horváth–Neumann–Pálosfalvi–W. Kovács 2016–2017, II. 391., 394. 525 Véleményem szerint a S[igillum] P[etri] rövidítése. DL 107477. 526 Gesztelyi–Rácz 2006, 12. 111
