Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
kocsiszámát. 1956 után, de különösen a 60-as években a szolgáltatás megjavítása során került előtérbe a taxi-szállítás fejlesztése is, amelyet már nem tekintettek luxusnak, hanem a fővárosi tömegközlekedés egyik sajátos formájának. A taxi reális közönségigény, és a tömegközlekedési lehetőségek elengedhetetlen kiegészítője lett ezekben az években. A Főváros Autótaxi Vállalat gépkocsiparkja 1957-1965 között szinte teljesen kicserélődött, a 10 év óta használt Renault, BMW és Skoda típusú gépkocsikat Warszawa és Moszkvics kocsik váltották fel. A vállalat 1400 db kocsival bonyolította le a forgalmát, éves szinten mintegy 10 millió főt szállítottak. Bár a vasút számos szállal kapcsolódott a városi közlekedéshez, Budapesten a városon belüli személyszállításban alig volt szerepe. Elsősorban a csúcsidőszakokban az ún. Rákosok állomásainak és Pestimrének volt jelentősebb forgalma. A MÁV utasszámlálása szerint 1968-ban a környékről naponta mintegy 160 000 utast szállítottak a vonatok Budapestre. A budapesti pályudvarok teljesítőképességének fokozását, a környéki forgalom fejlesztését a MÁV és a főváros illetékesei fontos feladatként kezelték. 1953. jan. 1-én megalakult a MÁV Vasúttervező Üzemi Vállalat a nagyarányú vasútépítések tervezésére. Jelentősebb munkái a következők voltak ebben az időszakban: - a Budapest Ferencvárosi rendező pályaudvar bővítése, - a Déli pályaudvar 1962-ben megkezdett átépítése, - a Budapesti Kelenföldi pályaudvar felújítása. Jelentékeny fejlődésen ment keresztül a MÁVAUT a kormányzat által rendelkezésre bocsátott nagyobb számú autóbusz révén és az államosításakor átvett gépkocsikkal. A MÁVAUT Autóbuszközlekedési Vállalat feladata volt Pest megye helyközi autóbusz és taxi forgalmának, a főváros és a vidéki nagyvárosok összekötő távolsági autóbuszközlekedésének bel- és külföldi különjáratoknak, a Budapestről induló nemzetközi menetrendszerű járatoknak az ellátása, illetőleg üzemeltetése, továbbá a saját és az autóközlekedési villalatok, egyéb üzemeltetők autóbuszainak a felújítása. Ezt a sokoldalú feladatot a vállalat 1965-ben 4500 fővel (ebből 1724 gépkocsivezető és kalauz) látta el. A felszabadulás után hosszú ideig nem volt gazdája a nagymultú budapesti helyi hajózásnak . A hajózási vállalatokat 1949-ben, a révátkeléseket pedig 1952-ben államosították. 1955-ben megalakult a Magyar Hajózási Részvénytársaság, amely a következő évben megindította vízibusz-járatát a Gellért tér és Pünkösdfürdő között. 1957-ben újjászervezték a főváros területén a dunai hajózást, a Fővárosi Tanács vállalataként megalakult a Fővárosi Kishajózási Vállalat 11 hajóegységen 842 férőhellyel. A vállalat új, fontos átkelőjáratokat létesített: Árpád fejedelem útja melletti lakótelepnek a Margitszigettel való összeköttetése, a pünkösdfürdői és a Petőfi tér - Budafok belvárosi járat megindítása. Megjelentek a Dunán az új, 50 személyes kishajók, 1966-ban pedig a korszerű, gyors és kényelmes motoros hajók (Margitsziget, Budavár, Lágymányos nevű hajók). A budapesti helyi hajózás utasszámának gyors növekedését mutatja az alábbi táblázat:
