Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
Év Ezer utas Év Ezer utas 1952 363 195B 2276 1953 296 1959 2587 1954 224 1960 2547 1955 366 1961 2572 1956 619 1962 2587 1957 717 1963 2631 Bár nem fővárosi tömegközlekedési eszköz a repülőgép , de Budapest közlekedéséhez bizonyos fokig kapcsolódott a légiközlekedés is, amelynek területén igen látványos eredmények születtek 1946-1960 között. 1946 márciusában a magyar és a szovjet kormány egyezményt írt alá egy közös magyarszovjet légiforgalmi vállalat alapításáról, létrejött a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. (MASZOVLET), amely 1946. okt. 15-én indította első belföldi légijáratát, majd ettől kezdve fokozatosan kifejlesztette belső és nemzetközi légi útjait. 1950-ben a már korábban is szűknek bizonyult budaőrsi repülőtér helyett májusban befejeződött a Ferihegyi repülőtér 10 évvel korábban megkezdett építése. Az ünnepélyes átadás után a vállalat áttelepült Ferihegyre, és ettől az időponttól kezdve indultak a MASZOVLET gépei, amelyek egyre gyakrabban jelentök meg a szomszédos országok repülőterein. A Szovjetunió 1954. nov. 16-án újabb államközi szerződés alapján átadta a MASZOVLET részvényeinek szovjet részét a magyar államnak, és megalakult az önálló Magyar Légiforgalmi vállalat, a MALÉV. 1958-ban még csak négy ország fővárosával (Belgrád, Bukarest, Prága és Varsó) volt Budapestnek rendszeres összeköttetése, 1957-ben a nemzetközi vonalhálózatunkba bekapcsolódott Berlin, Bécs és Szófia is. 1959-ben megindították a Budapest-Stockholm, Budapest-Moszkva és a Budapest-Zürich járatot. Figyelmet érdemlő adalék, hogy a MASZOVLET már 1948-ban jelentős belföldi vonalhálózattal is rendelkezett, és így a főváros rendszeres és gyors összeköttetésben állt Szombathellyel, Debrecennel, Miskolccal, Péccsel és nyáron Siófokkal is. A fővárost még 1958-ban is közvetlen légi járat kötötte össze a nagyobb vidéki városokkal, nagy sikere volt a hétvégi Budapest-Siófok járatnak, a különböző sétarepüléseknek, a vidéki futballmeccsekre indított sportegyesületi utazásoknak. A főváros forgalmának ugrásszerű megnövekedése késztette az MDP-t arra az elhatározásra, hogy az első ötéves tervben előirányozza a földalatti gyorsvasúti hálózat első vonalának kiépítését. A metró építése a párt javaslatára a 2018/1950. (IX. 17.) számú minisztertanácsi határozat alapján indult meg, mely magában foglalta a Déli pályaudvartól a Népstadionig két különálló mélyvezetésű alagútcső, egy felszíni és hét földalatti állomás létesítését. A munka 1950. aug. 1-én kezdődött három vállalat (Földalatti Vasúti Beruházó V., Földalatti Tervező V. és Földalatti Vasútépítő V.) közös erőfeszítéseivel, 500 fő részvételével. Az első szakasznak 1955-re kellett volna elkészülnie, de 1954 közepéig az építés csak 40%-os készültséget ért el. Ekkor a népgazdaság súlyos helyzetében az erőinkhez mérten túlzottan nagy és költséges beruházást le kellett állítani. A Minisztertanács
