Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
5. A főváros tömegk özleked ésén ek fejlődése Nagy-Budapest megalakulásától a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) megalakulásáig -- 1950 - 196l~^ A főváros közlekedésének történetében 1949 végén új fejezet kezdődött. Mindenekelőtt két igen fontos esemény hozott gyökeres változást: Nagy-Budapest megalakulása és a nagymúltú, valamennyi közlekedési ágazatot magában foglaló BSZKRT mamutvállalat megszüntetése. Az 1950. jan. 1-én hatályba lépett 1949. évi XXVI. törvény szabályozta Budapest új területét, s a fővároshoz csatolta az alábbi helységeket: Budafok, Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Pestlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei várost, Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshely, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár nagyközséget. A hét volt megyei város és^ló nagyközségnek a fővárossal történt egyesülésével Budapest területe 200 km -ról 521 km -re nőtt és a kétmilliós nagyságrendűre növekedett városnak a közlekedés igényei is robbanásszerűen megszaporodtak. A fordulat éve után az illetékesek körében kialakult az a nézet, hogy a főváros közlekedését jobban szolgálja, ha a feladatokat decentralizált üzemek látják el, így a BSZKRT helyén a közlekedés egyes üzemágainak megfelelően az alábbi önálló szervezeti egységeket hozták létre: - Fővárosi Villamos Vasút Községi Vállalat (FVKV), - Fővárosi Autóbusz Községi Vállalat (FAKV), - Fővárosi Helyiérdekű Vasút Községi Vállalat (FHÉVKV), - Fővárosi Villamosvasút Főműhely Községi Vállalat (FVFKV), - Fővárosi Autóbusz Főműhely Községi Vállalat (FAFKV), - Fővárosi Vasútépítő Községi Vállalat. A fenti elnevezések az alábbi vállalatokról szóló 1950. évi törvény életbeléptetése után egyszerűsödtek, a községi vállalat elnevezés megszűnt: így lett az FVKV-ból FVV, a FAKV-ból Fővárosi Autóbusz Üzem (FAÜ). Ezek a vállalatok kisebb változtatásokkal - ezekről az egyes üzemágaknál még lesz szó - 1967-ig működtek önállóan. Bármennyire sikeres is volt az első hároméves terv végrehajtása, lényegében azonban csak a régi, korszerűtlen közlekedési berendezéseket, pályákat és járműveket keltette ismét életre. A közlekedés fejlődésében a nagyobb távlatokat azonban az első ötéves terv nyitotta meg. A terv egyik lényeges pontja volt az ipar és a mezőgazdaság nagyarányú fejlődésével járó áru- és személyforgalom lebonyolításának a biztosítása, az elmaradt és új ipari települések bekapcsolása a közlekedési hálózatba, a hatalmas építkezések anyagszükségletének a kielégítése. Az 1950/1960-as években a legkülönbözőbb javaslatok, elképzelések születtek Budapest tömegközlekedésének fejlesztésére. Az első átfogó, a fővárosi közlekedést teljes összefüggésében áttekintő munkát Budapest távla ti közlekedésfejlesztési programja címmel 1958-ban a Fővárosi Mélyépítési Tervező Intézet készítette. 1963-ban elkészült Budapest 20 éves közlekedésfejlesztési terve, 1965-ben pedig ennek továbbfejlesztett változata. Ezek a munkák hosszú távra is felvázolták a legfontosabb teendőket, komplexen tárgyalták a város- és közlekedésfejlesztés kapcsolatait. Hogy ezekből mi realizálódott, azt az egyes közlekedési ágazatoknál, így a villamos-, az autóbusz- és a helyiérdekű közlekedésnél tárgyaljuk.
