Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

A villamosközlekedés irányítása, szervezése 1950-1967 között a Fővárosi Villamos Vasút Vállalat (FVV) feladatkörébe tartozott, amely a BSZKRT villamosvasút részlegéből alakult. A vállalat Budapest, VII. Akácfa utca 15. sz. alatt működött, szervezetileg kezdetben két^.főosztályra, 10 szakosztályra tagolódott és 12 400 főt foglalkoztatott. Első igazgatója Csongrádi István lett, őt követte Nagy István. Az alapítólevél szerint a vállalatok feladata volt nagy-budapesti villamosvasúti és trolibusz személyforgalom, villamosvasúti teherforgalom lebonyolítása, a villamosvasúti hálózatok fenntartása, a járművek kisebb karbantartása és kocsiszíni ellátása. A Vállalat műszaki részlegét 1950. máj. 1-én leválasztották és megalakították a Fővárosi Villamosvasúti Főműhelyt, feladatává téve a villamos járművek, a trolibuszok elektromos berendezéseinek felújítását, javítását, a biztonsági jelző- és egyéb vasúti berendezések gyártását. A szétválasztás hibásnak minősült, és 1959-ben a közlekedési vállalatok irányítását ellátó Fővárosi Tanács VB. Közlekedési Igazgatósága elrendelte a FVV és a főműhely egyesítését. A villamosforgalmat 1949 végén 189,7 km hosszú hálózaton 53 alap-, 6 betét- és 1 időszakos járat, a milleniumi földalatti, valamint a szabadsághegyi fogaskerekű vasút bonyolította le. A közlekedési igények gyors növekedése szükségszerűen vetette .fel a meglévő hálózat mielőbbi bővítését, fejlesztését, az új lakótelepeknek, valamint a fővároshoz csatolt külső területeknek a villamos hálózatba való bekapcsolását. Az 1950. nov. 7-én avatott Árpád-híddal lehetőség nyílt Úbuda és Angyalföld közvetlen villamos összeköttetésének megteremtésére. Az új híd építéséhez kapcsolódott az óbudai villamosforgalom teljes átrendezése. A csepeli gyorsvasút 1951. ápr. 29-i üzembe helyezésével a Boráros téri forgalomgyűjtő csomópontra összpontosított utastömegek a több irányú továbbutazás lehetőségét biztosították. A Dimitrov téren épült aluljárón és a Közraktár utcán keresztül megindult a 2-es villamos. 1953. ápr. 1-én az FVV átvette a MÁV-BEV-től a Rákosszentmihály Csömöri út - Rákospalota Csabán Samu tér közötti 5,9 km-es egyvágányú vonalat. Három kitérő beépítésével a korábbi 50 helyett 15 perces forgalomnak teremtették meg a feltételét, és a vonalon a 69-es járat közlekedett. A féröhelykínálat bővítésére a Thököly úttól az Erzsébet királyné és a Lenin úton át Rákospalotáig 1954. okt. 25-től 65-ös jelzéssel új áratot szerveztek Rákospalota Dózsa György útig. Az egykori Cséry-féle szemétszállító vasút meglévő vontatóvágánya fölé 1957-1958-ban az FVV felsővezetéket szerelt és az ide szervezett 54-es járattal a Kispest Kertvárosban élőknek tömegközlekedési lehetőséget teremtett. 1958. okt. l-re részben már új építésű pályán haladt a villamos Pestimre felső MÁV állomásig, 1960. dec. 24-én Pestimre alsó MÁV állomáshoz vezető szakaszon épült vasúti pálya. Helyes és időálló volt a Móricz Zsigmond körtér tehermentesítését és a lágymányosi lakótelep kiszolgálását célzó Schönherz Zoltán úti vonalhosszabbítás. Az 1959. ápr. 30-án átadott vágányon a Nagykörútról a Fehérvári úton át Budafok Dózsa György térig közvetlen villamosjáratot szerveztek (4-es villamos). A módosítással az észak-pesti—dél-budai forgalom egy része a túlzsúfolt Szabadság-hídról erre az útirányra terelődött. A Nagy Lajos király útján 1960. ápr. 2-re az Egressy tér - Füredi utca között, december 15-re az Örs vezér térig épült vasúti pálya. A 68-ast ekkor az Örs vezér