Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

III. Krónika

G. VASS ISTVÁN: BESZÁMOLÓ AZ ÚJ MAGYAR KÖZPONTI LEVÉLTÁR MUNKÁJÁRÓL (1985-1987) Közleményeink előző (1985-ös) kötetében található rövid áttekintés 1985 nyaráig követi a levéltár életében bekövetkezett változásokat, ismerteti a levéltári munka területén elért legfontosabb eredményeket. A kézirat már nyomdában volt, amikor - több mint egy évtizedes várakozás után - végre megszületett az a döntés, amely a levéltár elhelyezését, működésének elfogadható kereteit hosszabb időre rendezte. A Budapesti Irodaelhelyező Bizottság 35/1985. (X. 7.) BIEB számú határozata értelmében az Új Magyar Központi Levéltár az I. ker. Szentháromság tér 6. szám alatti épülettömbben az addig használt mintegy 5000 m alapterületen felül további mintegy 5600 m alapterület felett rendelkezik. Igaz, ez messze alatta van az 1970-es években, a levéltárépítésre szánt összeg kollégiumépítésre történte átcsoportosítása idején tett ígérettől, amikor az egész, mintegy 23000 m -nyi épületet levéltári célra szándékoztak felhasználni, mégis elfogadható megoldás, ha figyelembe vesszük, hogy milyen gazdasági körülmények között született, és hány potens igénylővel szemben részesítették előnyben a levéltárat. Érvényes ez utóbbi megállapítás akkor is, ha rögtön hozzá kell tenni, hogy még a fenti szám is erősen szépíti a valóságot, mert magában foglal meglehetősen sok olyan közlekedési területet (lépcsőház, előcsarnok stb.), amelyet az épület általános kezelőjéül kijelölt UMKL területéhez számítottak ugyan, igazában azonban nem lehet levéltári szempontból hasznosítani, mert az itt levő többi intézmény és vállalat is használja. A levéltári célra ténylegesen használható terület mintegy 2600 m -rel gyarapodott, ami a könyvtár, a közművelődési részleg, a titkárság és a polgári fegyveres őrség megfelelő elhelyezése mellett a raktártérnek is mintegy 60%-os növelését teszi lehetővé. A döntés természetesen csak egy jogi aktus volt: ahhoz, hogy a levéltár birtokba vehesse a területet, a kolégiumnak ki kellett költöznie, és ahhoz, hogy a kollégium által leromlott állapotban itt hagyott épületrészek levéltárként funkcionáljanak, tetemes felújítási-beruházási összegre van szükség. A Budapesti Műszaki Egyetem Kollégiuma 1986 szeptemberében költözött ki az épületből. A Művelődési Minisztérium megbízása alapján a Kommunális Beruházási Vállalat az épületbe költözött intézmények igényei alapján készítette el az épület teljes belső rekonstrukciójára vonatkozó első számításokat. E szerint az 1987. évi árak mellett mintegy 120 millió forint kellett volna a szükséges munkálatok (az egyes használók legfontosabb funkcionális egységeinek kialakítása, lift beépítése a Fortuna közi szárnyon, a fűtési rendszer, a vízvezeték- és elektromos-hálózat rekonstrukciója, az elengedhetetlen biztonsági berendezések beszerelése stb.) elvégzéséhez. Ehhez képest tehát az az öt millió forint, amit 1987-ben az épületben működő művelődési intézmények épületrészeinek kialakítására a minisztérium biztosított, azt jelentené, hogy az épület felújítása és tényleges használatbavétele 20-25 évig is elhúzódhatna. Kilátásaink azért ennél mégis lényegesen jobbak, de tény, hogy a szükséges pénzeszközök egyszeri és koncentrált biztosításának hiánya sok erőfe-