Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
Az Országos Építésügyi Kormánybiztosság még 1945. máj. 16-án egy konkrét javaslatot készített Nagy-Budapest közlekedésének újjáépítésére és fejlesztésére. A javaslat egy hosszabb időre szóló programot és egy azonnal megvalósítható intézkedési tervet tartalmazott. Ami az előbbit illeti,„annak lényege a gyorsforgalmú főútvonalak kiépítése a Duna két partján. A konkrét feladatterv szerint a kocsik gyorsabb fordulatszámú motorokkal való felszerelését, a megállóhelyek csökkentését, a jegykezelés egyszerűsítését irányozták elő. Figyelemre méltó az az előterjesztés is,„.amelyet a BSZKRT készített a budai hegyvidéknek trolibusz közlekedéséről. Pontosan megjelölte azokat a vonalakat is, amelyeken trolibuszok jártak volna: Gellérthegy, Sashegy, Rózsadomb, Budakeszi. Az új útvonalak ellátására az illetékesek 45 trolibusz beszerzését kérték a polgármestertől. A főváros vezetősége, személy szerint Vas Zoltán polgármester az autóbuszforgalom újbóli megindítását sürgette, és egy 1945. szept. 10-i levélben részletekre kiterjedő jelentést kért a BSZKRT-tól az autóbuszüzem helyzetéről. Az 1946. esztendő rendkívüli nehézségek elé állította a főváros közlekedéséért felelős BSZKRT-ot. Az anyaghiány, a viteldíjak rendkívül alacsony volta, a világméretekben is páratlan mérvű infláció a katasztrófa jeleit mutatta. 1946. aug. l-re, a forint bevezetése fordulatot jelentett az ország gazdasági egyensúlyának helyreállításában, vele együtt a közlekedési vállalat pénzügyi helyzetében is. 1946-ban a villamosvasúti üzem már 80 000 000 kocsi km-t teljesített, és 410 000 000 utast szállított az 1029 db üzembe helyezett járművén. Nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy 1946. aug. 20-án a helyreállított Szabadság-hídon megindult az első villamosvasút. 1946-ban az autóbuszok vonalán is némi javulás következett be, de korántsem az igényeknek megfelelően. A menetrendszerű viszonylatok száma elérte a 10-et, a BSZKRT autóbuszüzeme 46 kocsijával 43,6 km vonalhosszban bonyolított le már rendszeres forgalmat. A felszabadulás utáni fővárosi tömegközlekedés megszervezésének egyik nélkülözhetetlen előfeltétele volt a közbiztonság megszilárdítása és annak részeként a közlekedési rend kialakítása. A közúti forgalom első irányítói a Szovjet Hadsereg alakulatai, a piros-sárga zászlócskákat használó szovjet katonalányok voltak. A forgalom biztonságával kapcsolatban támasztott igények nyomán 1945 augusztusában megkezdték működésüket az első magyar rendőri forgalomirányítók is. Jelentősebb forgalomszervezési intézkedésekre csak 1946-ban került sor, amikor Budapest főkapitánya 1000/1946. FK. I. Közi. számú rendeletét megjelentette: "Budapest székesfőváros közlekedésének szabályozásáról" címmel, amely kialakította a főútvonalhálózat alapját. A Nagykörutat, Rákóczi utat, Kossuth Lajos utcát és az akkori Andrássy utat főútvonallá jelölte ki. Kimondta a rendelet, hogy járművel a főútvonalakon egymás mellett két sorban is haladhatnak, korlátozta a hidak forgalmát, előírásokat tartalmazott a Népliget és a Városliget forgalmi rendjére, bevezette a "zsákutca" ma is használatos jelzőtáblát. A jogi szabályozással egyidőben a forgalomirányítás is előbbre lépett a fejlődésben. Megindult a régi jelzőberendezések helyreállítása, a forgalomirányítás technikai fejlesztése. 1946 nyarán először a November 7 téren, majd a Gellért téren, ezt követően a Szabadság-híd pesti hídfőjénél a Tolbuchin körúton állították fel az első három forgalomirányító jelzőberendezést.
