Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

A műszaki fejlesztés fő módszere az élelmiszeriparban a meglevő üzemekben az új technológiának és az új technikának bevezetése volt. Ki kellett alakítani a gyáripari jelleget és az ésszerű profilokat. A gyártási profilok kialakítása, az átcsoportosítások azonban nem voltak minden esetben megfelelőek. A túlzásba vitt decentralizálás károsan befolyásolta a műszaki színvonalat és a decentralizáláson belül feltétlenül fokozni kellett a helyi, egyegy helységen belüli centralizációt (pl. sütőiparban). Helytelen volt egyes esetekben a túlzásba vitt profilozás. Pl. cipópasztát mindössze egy vállalat állított elő. Az ilyen éles profilok monopolizálták egyes gyártmányok előállítását, kiküszöbölték az üzemek közötti versenyt, ami a termékek minőségére és önköltségére volt káros hatással. Az államosítás idején csupán a cukoripar, a szeszipar, a növényolajipar, a söripar és a dohányipar volt nagyipari jellegű. A többi iparágban sok volt a kézzel végzett munkafolyamat és a kézműipari jelleg dominált. Az ötéves terv során a gépesítés nagymértékben nőtt. így pl. a sütőiparban kezdetben 94 db emelőkaros dagasztógép volt, az ötéves terv végén már 159 db, ezenkívül 250 db forgókaros dagasztógépet, 250 db kiflisodrógépet, 100 db zsemlyeformázógépet és nagyszámú szitát állítottak be a termelésbe. A technológiai folyamatok gépesítettsége az első ötéves terv során a többi iparágban is fejlődött. A berendezések egy jelentős része azonban még régi típusú, elavult rendszerű volt, rossz hatásfokkal és sok selejttel dolgozott. Technológia terén világviszonylatban újat jelentett a szeszfinomítás terén az aldehidoszlop alkalmazása, amely a finomszesz mennyiségét a folyamatosan működő főző- és finomító készülékeknél 85%-ról 95%-ra emelte. Az élesztőgyártás kapacitását 40%-kal növelte a visszaszeparálási és a nagycefrés eljárás bevezetése. Nagy jelentőségűek voltak a sütőiparban a polifermentumos kenyérgyártási kísérletek. A Cukoripari Kutató Intézet dolgozta ki a melasz cukortalanítása útján a betain és édesszörp előállításának módszerét. Ehhez tartozott a melléktermékek feldolgozásának megoldása több iparágban, pl. a keményítőgyártás során keletkező áztatóvízből a penicilin gyártáshoz szükséges kukoricalekvár előállítása. A hatvani cukorgyár kilúgozott répaszeletból ipari pektint, a ragasztóanyag gyártás és az öntödék fontos nyersanyagát állította elő. Nem fejlődött kielégítő mértékben a csomagolás gépesítése, amit elsősorban a gépek és a megfelelő csomagolóanyagok hiánya okozott. Az energiatermelő berendezések különösen elmaradottak voltak a felszabadulás előtt is. Bár az élemiszeripar energiagazdálkodása fejlődött, a kazánok 67%-a 40 évnél, sőt 10%-a 50 évnél öregebb volt. Súlyosbította a helyzetet, hogy a kazánok közel fele még házitüzeléssel üzemelt. Ennek ellensúlyozására széles körben vezették be a pakura és porszén póttüzelést, megnagyobbítva a rostélyfelületeket. Az 1955. év műszaki fejlesztésének fő célkitűzése az élemiszeripar gépesítése és a raktárproblémák részleges megoldása volt a rendelkezésre álló beruházási kereteken belül. Az eredmények ellenére is az élemiszeriparban még ekkor is igen sok volt a kézi munkaművelet. Különösen hátrányt jelentett, hogy az egyes gépesített technológiai folyamatokat kézi folyamatok szakították meg. Az 1955. évi új létesítmények között meg kell említeni, hogy az Ózdi Kenyérgyár befejezésével napi 4 q kenyérkapacitással, a Kőbányai Sörgyárban kereken 50.000 hl, a Pannónia Sörgyárban 17.500 hl ászok tér kapacitással számolhattak. Számos új élelmiszeripari létesítményt he-