Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Budapest, 1988)

I. Levéltári kérdések

jogutód. Eldöntöttük-azt is, hogy a munkát a megkezdett alapokon folytatjuk, és továbbra is elsősorban a közlöny-anyagra építünk. Leszögeztük azt is, hogy ezen túlmenően kutatásokat csak a főhatóságok, nagy fontossággal bíró országos hatáskörrel rendelkező szervek esetében végzünk, ott, ahol a közlönyökben publikált jogszabályok nem nyújtanak kellő információt a szócikk megírásához. Egyes esetekben ettől a megkötéstől is kénytelenek voltunk eltérni, főként a helyi közigazgatási szervek és az e körbe tartozó ún. típusszervek esetében, ahol szakirodalomra is támaszkodtunk. Az adatbázis körülhatárolása azért volt fontos és szükséges, mert enélkül a kutató és feldolgozó munka teljesen parttalanná vált volna. A szervek történetével kapcsolatban a levéltári fondok feltárását nem végeztük el. Bár ezzel munkánk teljesebb értékű lett volna, de a befejezés felmérhetetlen időre kitolódik. Másrészt - véleményem szerint - a levéltári kutatás már inkább feldolgozó-jellegű tevékenység, és mi lexikonunkban csupán kiinduló adatokat kívántunk adni a szerv- és igazgatástörténeti feldolgozáshoz. Ezért készítettünk lexikont, "csontváz"-at, amely nem feldolgozói igénnyel, de viszonylag teljeskörű képet nyújt az adott kor államszervezetéről. Nem kétséges viszont, hogy a szervtörténetírás művelése, kinek-kinek referenciájában rejtőzködő ilyen vonatkozású információk feltárása és publikálása továbbra is fontos és szép feladata a levéltárosoknak. Erre ezután is szükség van, és lehetőség is bőven nyílik rá. Lexikonunk összeállításához mintának Meznerics Iván - Torday Lajos

: A_ magyar közigazgatás szervei 1867-1937 című, 1937-ben megjelent munkája szolgált. Igaz, ez a mű nem ABC-rendben, hanem főhatóságok szerinti csoportosításban írja le az egyes szerveket. Ennyiben eltértünk mintánktól, mégis lexikonunk közvetlen előzményének tekinthetjük. Az, hogy szervtörténeti kötetünk lexikon formában, azaz betűrendes összeállításban jelenik meg, egyébként nem volt kezdettől fogva eldöntött kérdés. Számos vélemény szerint az ágaztonkénti, azaz főhatóságonkénti szerkesztés áttekinthetőbbé tette volna az államszervezet egészét, összefüggéseit. A kötet használhatóságát, olvasóinak praktikus igényeit azonban a betűrendes összeállítás szolgálta jobban. Az áttekinthetőséget, illetve az összefüggések láttatását az eredeti elgondolás szerint organogrammok és a kronológia segítették volna. Hogy ez csak részben valósult meg - az időrendi táblázatok formájában - annak oka a szerkesztés során vált nyilvánvalóvá. A vertikális és horizontális összefüggések ábrázolása ebben a korszakban a minden képzeletet felülmúló mértékű változások miatt lehetetlen volt. Elképzelhető lett volna egy-egy adott pillanatban megragadni a teljes szerkezetet, ennek viszont a tárgyalt időszakasz rövidsége miatt nem láttuk értelmét. • A lexikon szócikkeinek megírása referensek feladata volt. A feldolgozás természetesen a Meznerics-Torday-féle kötetben látottakhoz hasonlóan, ágazatok szerint történt. A referensi, azaz szócikkírói munka részben a meglévő és ágazatokra bontott, azaz főhatóságok szerint csoportosított, már meglévő cédulaanyag feldolgozása, részben a kutatások kiegészítése volt, ami egyben a meglévő adatok kontrollját is jelentette, olykor levéltári iratok segítségével. Az, hogy a lexikon első kötete viszonylag igen rövid idő alatt elkészülhetett, a referensek értő, lelkes munkájának köszönhető. Szerencsés helyzet volt, hogy a szócikkek szerzőit személy szerint is érdekelte a gondjaikra bízott fondókat létrehozó szervek működése, az egész ágazat