Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
I. Levéltári kérdések
fő használt, míg az UMKL-ban, a legújabbkori iratanyagban csak 6 személy végzett ugyanilyen terjedelmű anyagban kutatásokat. Az NSZK levéltárának második csoportját - mint említettük - a nem állami levéltárak alkotják. Ezekben az intézményekben a munkafeltételeket kevésbé lehet számszerű adatok segítségével vizsgálni, mivel összesítések velük kapcsolatban nem készülnek. A nem állami levéltárak legfontosabb csoportját a már említett községi levéltárak jelentik, amelyek nagyobb részét a városok, kisebb részét a kerületek önkormányzati szervei tartják fenn. 1978ban 327 ilyen intézményről tudtak, az 1982-ben készített nyilvántartásban 561 szerepel, számuk azonban pontosan nem állapítható meg. 12 1978-ban e levéltárakban 320 felső- és középfokú képesítéssel rendelkező munkatárs dolgozott, voltak azonban szakképzettség nélküliek is. A városi levéltár forgalma a hazai gyakorlatban sem ismeretlen, azonban Budapest kivételével ezek a gyűjtemények beépülnek a megyei iratanyag egészébe (IV., V., XXII., XXIII. főcsoportokba). A magyarországi városi levéltárak mégis sokkal gazdagabb anyagot foglalnak magukban, mint a német területek hasonló archívumai. Míg az osztrák uralkodók Magyaroszágon védték a nemességgel szemben a városok jogait, maguk pedig nem szóltak bele az önkormányzatba, addig a német fejedelmek a császártól saját területükön szabad kezet kaptak. Az önálló városi adminisztráció minimálisra szorult vissza, sőt a 17-18. században a korábbi városi önkormányzat iratai is jórészt a tartományi „levéltárakba" kerültek. A legnagyobb városi levéltárak Kölnben, Frankfurtban, Münchenben, Aachenben, Augsburgban vannak, ahol az iratanyag terjedelme 9.6-15,5 f m között mozog. A régi birodalom irataiból (a 18. század végéig) a legtöbb Nürnbergben, Freiburgban, Ulmban maradt meg, a 19. századból pedig Hannoverben, Stuttgartban, Mannheimben találunk jelentős fondokat. A háborús események során a városi levéltárak jobban károsodtak, mint a tartományiak. Bonnban például mindössze 40 fm anyag maradt meg az 1945 előtti időszakból, azonban a többi intézményben is az utóbbi évtizedek dokumentumai kapnak nagyobb szerepet. Néhány kivételtől eltekintve (pl. Köln, München) a városi levéltárak a könyvtárak, múzeumok épületében vagy igazgatási objektumokban találhatók. Bár az együttműködés szakmai és pénzügyi szempontból egyaránt hasznos, azonban az ilyen elhelyezés mellett nincs lehetőség bővítésre. A kutatást e levéltárakban külön rendelkezések nem szabályozzák. Általában 30 évnél régebbi iratanyag szabadon kutatható, és a legtöbb gyűjteményes fondnál nincs is korlátozás. A fő kutatási téma az utóbbi évtizedekben a középkori város története, valamint az iparosodás kezdeteinek vizsgálata volt. Kisebb nagyobb tanulmányokat e levéltárak munkatársai is készítenek, amelyeket a helyi periodikában vagy az „Információk a modern várostörténethez" (Informationen zur modernen Stadtgeschichte) című folyóiratban helyeznek el. A levéltárak saját kiadványai (segédletek, tematikus gyűjtések) rendszerint a területileg illetékes tartományi levéltár sorozatában kapnak helyet. Az egyes városok levéltári anyagának összetételét a történelmi körülmények nagyban befolyásolják, így az egyes intézmények között igen nagy különbségek vannak. A kölni Történeti Levéltárban (Historisches Archiv der Stadt Köln) 60 ezer oklevelet őriznek, amelyek közül a legkorábbi 874-ben keletkezett. Az iratanyag első része a 14-18. századból származik, és elsősorban városi nyilvántartásokat, magisztrátusi iratokat tartalmaz (pl. polgárok nyilvántartása, tanácsülési jegyzőkönyvek, levelezőkönyvek, ipari, kereskedelmi, katonai, bírósági iratok). Második része a francia korszak iratait (1798-1815), harmadik pedig a modern városi regisztratúrát foglalja magában. Ezen kívül néhány testületi fondot (pl. rajnai vasúttársaság), letéteket, gyűjteményeket is találunk, amelyek közül a krónikák és az ún. jelenkori adatgyűjtések (Zeitgeschichtliche Sammlung) fontosak.
