Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

A felsorolásból látható, hogy a feudális iratok közül egy sor városi funkcióval kapcsolatos anyag hiányzik (pl. adóügyek, telekhivatal, városépítés, rendőri ügyek, egyes testületek, intézmények irányítása). A területeken ugyanis a fejedelmek nem adtak a városnak önállóságot, és az iratanyag is a tartományi levéltárba (adott esetben a düsseldorfi főlevéltárba) került. A kölni levéltár saját kiadványsorozatot is szerkeszt („Közlemények a kölni városi levéltárból" - Mitteilungen aus dem Stadtarchiv Köln), amelyből már csaknem ioo kötet jelent meg. A müncheni levéltárban 43 ezer oklevél található, és itt 1318-tól kb. 75 féle városi szerv iratanyaga is fennmaradt (pl. polgármesteri-, építési-, telekhivatal, városi bíróság, rendőrség, mérleghivatal). A gyűjteményt ezen kívül alapítványi iratok, elővárosokra vonatkozó- és vállalati (közüzemi) fondok egészítik ki. Az ún. jelenkori adatgyűjtés alapjait már az első világháború idején lerakták, és a jórészt újságkivágásokból, nyomtatványokból álló együttes 1917 óta szinte folyamatos. A mainzi városi levéltár a könyvtárral közös szervezetben működik, iratanyaga azonban a 3000 fm-t meghaladja. A korszakonként tagolódó gyűjtemény egy része a koblenzi tartományi levéltárból származik (Rajna-hesseni jegyzőség iratai 1798-tól, 928 fm) és a 19. századi területi igazgatás iratait foglalja magában. Tekintélyes mennyiségű a pfalzi választófejedelmi korszak (1798-ig), valamint az 1814-1945 közötti időszak városi anyaga is, amikor Mainz a hesseni tartomány része volt. A választófejedelmi korszakból önkormányzati, városigazgatási, bíráskodási iratok, számadások stb. maradtak meg. Szintén a könyvtár épületében helyezték el a koblenzi városi levéltárat, amelynek kb. 90 fm terjedelmű régi anyagát a tartományi levéltárból 1882-ben emelték ki, és adták újra a város kezelésébe.

13 E levéltárban a legkorábbi oklevél 1252-ből, a legrégebbi irat 1394-ből, az első polgárkönyv 1460-ból származik. A tartományi regisztratúrából kiemelt anyagban már találunk építési, adóügyi, telekhivatali, testületi iratokat is.

14 Az NSZK levéltári szervezetéhez tartoznak - az eddig felsoroltakon kívül - az egyházi, gazdasági, egyetemi levéltárak, a pártok, parlamentek, sajtó, rádió archívumai, valamint az uradalmi és családi levéltárak. Utóbbiak kivételével Magyarországon ezeket az intézményeket összefoglalóan szaklevéltáraknak nevezzük, NSZK-ban azonban az egyes típusok jobban elkülönülnek egymástól. Az egyházi levéltárak itt is igen sok régi, kultúrtörténeti szempontból fontos iratot őriznek, a munkaerő-ellátottság azonban lényegesen jobb, mint a magyarországi hasonló intézményeknél. Az evangélikus felekezet központi levéltára Nyugat-Berlinben van, az NSZK területén pedig a 17 tartományi evangélikus templom (Landeskirche) mellett szerveztek levéltárakat. Ezen kívül vannak diakónus archívumok és sok történeti anyagot őriznek az egyes plébániák is. A tartományi és diakónus levéltárakban legalább egy felsőfokú végzettségű levéltáros van, akik a többi munkatársat irányítják. A legnagyobb evangélikus levéltárak Nürnbergben, Brémában, Hannoverben, Stuttgartban találhatók. Rendszerint valamelyik egyházi épületben kaptak helyet, nincs önálló szakkönyvtáruk, sem publikációs lehetőségük. Leltáraik a tartományi levéltárak kiadványsorozataiban jelennek meg. A kutatóforgalom jelentős, az egyháziak és a helytörténészek részéről egyaránt nagy az érdeklődés. A munkatársak együttműködnek az egyháztörténeti bizottságokkal, amelyeknek általában a levéltár igazgatója az elnöke. Katolikus levéltárak plébániákon, dékánátusokban, püspökségeken, kolostorokban, rendházakban, intézetekben vannak, központi levéltár azonban nem jött létre. A legnagyobb katolikus levéltárakat a 22 püspökség tartja fenn, és ezek felügyelnek a plébániákon őrzött iratokra is. Egy-egy püspökséghez (pl. Trier, Mainz, Köln, Speyer, München, Freiburg) 200 plébánia tartozik. A püspöki levéltárak vezetője világi alkalmazott, akinek az egyházi