Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

igen komoly bonyodalmakkal, nehézségekkel járt.

6

" A nincstelenek nemigen akartak élni az áttelepítés lehetőségével, általában ezek otthon, a megszokott határban akartak földhöz jutni. Gyakran azt követelték az OFT-tól, hogy inkább osszák szét a ioo holdas birtokokat és azok tulajdonosait telepítsék át, mert szerintük könnyebb egy néhány birtokosoknak más vidékre költözni, mint a sok gyermekes nagycsaládoknak idegenbe menni. A nincstelenek húzódozása az áttelepüléstől érthető, hiszen tudjuk, hogy olyan emberekről volt szó, akik addig tartósan nemigen hagyták el még szülőfalujuk határát sem. Persze voltak kivételek, pl. a jászladányiak, akik a Pest környéki sváb birtokra önként akartak települni.

65 Az áttelepülés lényegében csak 1945 ősszel kezdődött, amikor már teljesen nyilvánvalóvá lett, hogy a falu határában földet kiosztani nem lehet. Sokan maguk kezdték kérvényezni az áttelepülés engedélyezését. Az áttelepülés rosszul volt megszervezve, nagyobb lendületet csak 1946-ban kapott. A telepítéssel az OFT és OFH igen sokszor foglalkozott, maga Veres Péter elnök a különböző fórumokhoz (Miniszterelnökség, Belügyminisztérium stb.) többször írt levelet, hangoztatta ennek a történelmünkben méreteiben, bonyolultságában példa nélküli eseménynek a fontosságát.

65 Igen érdekesek, adatokban hallatlanul gazdagok azok a jelentések, amelyeket az ún. településügyi felügyelők készítettek: Bodor György több összefoglaló értékelése a völgységi telepesek helyzetéről,

67 Berecky Imre jelentése a Dél-Pest megyei helyzetről,

68 Drégely Sándor működési naplója

69 stb. A jelentést készítők egyértelműen arról számoltak be, hogy a telepesek rendkívüli nehézségek közepette nagy igyekezettel művelték meg a földeket. 12. HÁZHELYEK KIOSZTÁSA A 2.400/1945. FM sz. r. 5. §-a értelmében házhelyek és ezzel kapcsolatos konyhakertek céljára telekhez lehetett juttatni azokat a családos magyar állampolgárokat, akiknek sem lakóhelyükön, sem máshol saját vagy háztartásukban élő hozzátartozójuk nem volt. Különösen telekhez voltak juttathatók a 600/1945. ME sz. r. alapján a mezőgazdasági ingatlan szerzésére jogosultak, ezek mellett az ipari munkások, kisiparosok, a kiskereskedők, a tisztviselők, ha juttatásra anyagi körülményeiknél fogva rászorultak, szintén feliratkozhattak a jelentkezők sorába. Juttatásban lehetett részesíteni a sokgyermekes birtokos családok nősülés előtt álló felnőtt fiú családtagjait is, ha a szülők birtokállapotukra tekintettel juttatásra nem voltak jogosultak. A házhely igénylőknek mintegy egyharmada, vagyis 130 629 személy részesült ilyen juttatásban. Az OFH anyagában jól ismert írók, művészek házhelyjuttatás iránti kérelmeit szép számban olvashatjuk. A házhelyek kérdése sokszor vetődött fel az OFT ülésein is, pl. 1945. július 4-i ülésen tárgyalták a Szekszárd város földigénylő bizottságának szőlő és gyümölcs terület telek célra történő igénybevétele iránti kérelmét. Az OFT-nál a házhelyekkel és közérdekű telkekkel kapcsolatos ügyek főleg az 1945. október 31-én létrehozott Fővárosi Földbirtokrendező Tanács működésével szaporodtak meg. Ennek a szervnek az illetékességi körébe tartozott nemcsak a főváros területe, hanem a Budapest környékén levő községeké is: Alag, Albertfalva, Alsógöd, Békásmegyer, Budakalász, Budakeszi, Budaörs, Budatétény, Cinkota, Csepel, Csobánka, Csömör, Dunaharaszti, Budakeszi, Felsőgöd, Fót, Kistarcsa, Mátyásföld, Nagykovácsi, Nagytarcsa, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Pilisborosjenő, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Pomáz, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom, Solymár, Soroksár, Szigetmonostor, Törökbálint, Üröm és Vecsés községek, valamint Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest és Dobogókő.