Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
13. EGYÉB VONATKOZÁSÚ ÜGYEK Se szeri, se száma azoknak az egyéb ügyeknek, amelyekkel az OFH iratanyagában találkozunk. Ezek közül csak néhányat emelnénk ki: műszaki ügyek, a reform végrehajtásának statisztikái, gazdasági és pénzügyek, a földosztó szervek működése. A parasztok szinte napok alatt osztottak szét több ezer hold földet minden mérnöki, műszaki segítség nélkül. Meglepő volt, hogy milyen technikai felkészültséggel rendelkezett maga a földhöz juttatott nép. A kfbok egyik feladata volt a megváltott és elkobzott ingatlanokról általános és részletes felhasználási rajz elkészítése, majd az igénybe vett ingatlanok kiosztása. 1945-ben a kfb-ok az ingatlanokat kiosztották, az mft-hez azonban csak az igénybe vett ingatlanok és a juttatottak névjegyzékét terjesztették fel. Az általános és részletes felhasználási rajzok sokáig hiányoztak, ezek elkészítése a legtöbbször elmaradt, vagy a megbízott mérnökök feladata lett. Az általános felhasználási rajz a község egész határáról készített nagyméretű térkép, amelyen feltüntették a község belsőségét, a fontosabb dűlőutakat, csatornákat, esetleg tanyaközpontokat, a megváltásra vagy elkobzásra kijelölt ingatlanokat, azok területét, a tulajdonos nevét, az összes kataszteri részek jövedelmét stb. Ez egy hosszadalmas adminisztrációt igényelt. Ezek az ügyek az OFH alá tartozó Országos Műszaki Hivatal (OMH) anyagában tükröződnek. Ennek az 1945-46-ban működő szervnek az ügykörébe tartozott a megyei földhivatalok műszaki osztályainak irányítása, a telepítési területek kijelölése, a telepes községek területén maradt gépek, ipari üzemek kezelésbe vétele. A Hivatalt a 189096/1946. FM VIII. 1. sz. r.-el beolvasztották az Országos Földhivatalba. Az országos földbirtokrendező szervek működéséhez, a nagy létszámú hivatali apparátus fenntartásához komoly anyagi fedezetre volt szükség. Ezek a szervek elsősorban a Földművelésügyi Minisztériumtól kapták a fenntartásukhoz szükséges pénzügyi fedezetet. De jelentős bevétellel is rendelkeztek, amely a Földbirtokrendező Alaphoz befolyt összegekből származott. A földreformrendelet 39-§-a úgy intézkedett, hogy a juttatottak által fizetett megváltási összegből Földbirtokrendező Alap létesül, amely az ingatlanok igénybevételével és juttatásával felmerülő pénzügyi feladatok megoldására szolgál. Az Alap vagyona feletti rendelkezés és a terhére való utalványozás joga az Országos Földbirtokrendező Tanácsot illette. Erre a feladatra létrehozták az Országos Földhivatal mellé rendelt számvevőséget, amely vezette a legkülönbözőbb nyilvántartásokat, készítette a zárszámadásokat, de a pénzügyek lebonyolítását az Országos Földhivatalintézet látta el. A Földbirtokrendező Alap gyors megszervezésétől, tervszerű és hatékony működésétől nagyban függött a földreform eredményes befejezése. Az OFT 1945. november 28-án megtartott ülésén foglalkozott az alappal, az elnökség szükségesnek látta, hogy az OFH és az Alap kezelő szerve, az Országos Földhitelintézet között olyan összekötő kapocs létesüljön, amely a Tanács és az Intézet harmonikus, gyors összműködését, az Alap vagyonának tervszerű felhasználását szolgálja. E feladat ellátására Dégen Imre mérnököt jelölték ki. 1945. december 4-én az OFT elrendelte, hogy a mft-nél, az általános ügykezelésbe megfelelően beillesztve, de az adminisztrációs keretet nem bővítve, külön kezeljék a Földbirtokrendező Alapot érintő ügyeket. A Földbirtokrendező Alapot elsősorban a juttatottak részéről a megváltási ár címén befizetett pénzügyeknek kellett volna gyarapítaniok, de ez a gyakorlatban bonyolultabb volt. Az újgazdáknak nagy szükségük volt arra, hogy legalább földjeik birtoklását illetően biztonságban legyenek, mert amúgy is számtalan gonddal, nehézséggel kellett megbirkózniuk. Ilyen volt, a művelési problémák mellett például a megváltási ár évenként esedékes részletének törlesztése és a beszolgáltatás. A megváltási árról a 600/1945. ME sz. rendelet
