Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

A tanfolyam már 1950-ben 3 éves volt, azonban ebből a levéltáros iskolában csak egy évet, a területi államigazgatási iskolában pedig 2 évet kellett eltölteni. 1976-ban a levéltáros iskola e tagozatát főiskolai rangra emelték, és ettől kezdve a tanulmányi időből 18 hónap itteni képzés volt. 1981 óta csak 6 hónapot kell tanulni az államigazgatási főiskolán, míg a 3 évből 12 hónapot gyakorlattal töltenek el. Az emelt szintű képzésben részesített levéltárosokat Archivinspektor-nak nevezik. 1970 óta a marburgi iskolában oktatják a számítástechnika felhasználását is, amiben a Szövetségi Levéltár segít. A müncheni levéltárosiskolát a párizsi École des Chartes-szel egyidőben, 1821 -ben alapították. Az iskola fejlődése tükrözi a levéltárosokkal szemben támasztott követelmények változását, amit a történetszemlélet átalakulása, a romantikus szemlélet helyett a pozitivista tendenciák megerősödése idézett elő. A müncheni iskolában kezdetben csak felsőfokú képzés folyt, 1924-től nyílt lehetőség az emeltszintű oktatásra is. A háború után az iskolát újjászervezték: vezetője a müncheni főlevéltár igazgatója lett, az oktatók pedig levéltárosok és meghívott előadók. 1974 óta a képzés 3 szinten folyik. A felsőfokú tanfolyam megkezdéséhez egyetemi végzettség, doktorátus vagy azzal egyenrangú vizsga, latin és francia nyelvtudás szükséges. A képzés 20 hónap elméleti oktatásból és 10 hónap gyakorlatból áll. Az elméleti oktatás keretében segédtudományokat, levéltár-elméletet, történelmet jogot tanulnak, megismerkednek a kiadványkészítés, kiállításrendezés elemeivel. 1980 óta itt is lehetőség van a középkor vagy újkor szerinti szakosodásra. Az emeltszintű képzés 18 hónap elméleti és 18 hónap gyakorlati oktatásból áll, amelynek végén írásbeli és szóbeli vizsgát kell tenni. A középfokú képzésre csak az utóbbi évtizedben van lehetőség. Ennek előfeltétele középfokú iskolai végzettség, a tanulmányi idő pedig - az elmélettel és gyakorlattal együtt - 2 évig tart. E kurzus végén is vizsgát kell tenni, és a sikeresen vizsgázó* kat Archivassistent-nek nevezik. E tanfolyam célja, hogy a 20. századi, modern iratanyag kezeléséhez elegendő középfokú szakember legyen. Az NSZK levéltárak fejlődésében nagy szerepe van a levéltárosok társadalmi egyesületének (Vérein Deutscher Archivare). E szervezet ugyan csak 1946-ban jött létre, de a szakmai együttműködés korábbi előzményekre vezethető vissza. 1899 óta évente levéltári napot (Archivtag) tartanak az aktuális problémák megbeszélésére. 1924-ben az állami és nem állami levéltárosok számára külön egyesületek alakultak, ezek azonban nem voltak hosszú életűek. 1946-ban az egyesület magja a brit zónában jött létre, majd a többi nyugati terület levéltárosai csatlakoztak. Jelenleg az egyesületnek 956 tagja van (a levéltárosok 10%-a), híreit, beszámolóit az említett „Der Archivar" című folyóiratban közli. Széles körűek külföldi kapcsolatai, az évente megrendezett levéltári napon nemcsak a környező országok, hanem Svédország, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország képviselői is részt vesznek, az egyesületi folyóirat pedig rendszeresen közöl beszámolókat más országok levéltárainak életéből. Az egyesület munkáját szekciókban végzi. Jelenleg 8 szekció van, az állami, városi, egyházi, uradalmi, gazdasági, párt- és parlamenti, sajtó- és egyetemi levéltárosok részére, A felsorolásból is látszik, hogy az egyesület igen nagy gondot fordít a nem állami levéltárosok problémáira, akik az egyesületi tagságnak 2

/

3 részét teszik ki. Befejezésül röviden át kell tekinteni, hogy az NSZK levéltáraiban hol találunk Hungarica-anyagokat, hol lehetséges az egyes történelmi eseményekkel kapcsolatos kutatás. Középkori uralkodóink közül Zsigmond német-római császár volt, Mátyás pedig igen kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. Az okleveles anyagban mindkét uralkodóról találhatók adatok. Mátyás leginkább a bajor választófejedelemmel tartott fenn diplomáciai összeköttetést, a Zsigmondra vonatkozó adatok pedig főként a felső-rajna-westfáliai anyagban (Münster, Aachen) kereshetők. A 16-17. században a török támadások idején a császár sokszor kért segítséget a német