Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
I. Levéltári kérdések
választófejedelmektől Magyarország érdekében. Az uralkodók, hercegek és egyes német főurak részvételével, a segélynyújtással vagy a császári kérelem elutasításával kapcsolatos állásfoglalások a tartományi levéltárak iratai között megtalálhatók. Különösen érdekesek lehetnek a 15 éves háború éveiből (1593-1608), az 1660-as évekből és az 1683-1699 közötti időszakból származó iratok. A kutatás azokban a levéltárakban eredményes, ahol a magyarországi háborúkban ténylegesen résztvevő fejedelmi családok iratait őrzik (pl. Karlsruhe, Stuttgart, Neuenstein, München stb.). A törökellenes háborúk során keletkezett magyarországi térképek, várak erődítési tervei - az 1590-es évektől a 18. század elejéig - a karlsruhei levéltárba kerültek, és igen sok török kori tárgyi emlék van a város múzeumában is. A bádeni hadvezérek ezek jó részét Magyarországon zsákmányolták.' 8 A 17. század végétől 1848-ig a tartományi levéltárakban sok adatot találunk a Magyarországra kivándorló német telepesekkel kapcsolatban. Az NSZK-ban napjainkban e téma rendkívül népszerű, a levéltárak jó részében külön katalógusok készültek, amelyek a kivándorlókra vonatkozó adatokat tartalmazzák. A lakosság elsősorban a sok pusztításnak kitett Rajna-vidékről vándorolt el, azonban sokan telepedtek át Würtenbergből és Bajorországból is. A Magyarországra vándorlás első üteme közvetlenül a felszabadító háborúk utáni évtizedekre tehető, amikor a telepesek elsősorban a Bánátot és az ország déli részeit népesítették be. Főként földművelők jöttek, akik megszabadultak a hazai jobbágy terhektől, és elfoglalták Magyarországon a korábban elpusztult vagy az újonnan létesített községeket. 1723-ban az uralkodó a Magyarországra települő parasztoknak 6, a kézműveseknek 10 éves adómentességet biztosított, de az 1738/39 évi török háború a déli területekről visszariasztotta a beköltözőket. A feltételek az 1760-as években váltak kedvezőbbé, amikor az új telepesek főként az ország középső területein kerestek új otthont. Köztük egyre több kézműves és kereskedő volt, akik a kibontakozó kapitalista fejlődés miatt hazájukban nem tudtak önálló egzisztenciát biztosítani. A 18-19. század fordulójától a német fejedelemségekből a tehetősebb kivándorlók elsősorban Amerikába mentek. így, amikor a harmadik kitelepedési hullám a 19. század elején megindult, elsősorban a nincstelenek jöttek magyar területekre és egyre többen Galíciába. Ezek mint kézműves legények, kereskedő segédek vagy napszámosok próbáltak szerencsét az országban, és igyekeztek megélhetéshez jutni. Szerepet kaptak vallási szempontok is. A 18. század elején a dél-német protestáns jobbágyok olykor rekatolizált földesuruktól menekültek Magyarország déli falvaiba. Az újszerzeményi terület magyar városai részére viszont a kamara olyan utasítást adott, hogy csak katolikus idegeneket fogadhatnak be. így a szabad királyi városok iparosai közé protestánsok nem telepedhettek. A rendelkezésre álló forrásokból úgy tűnik, hogy a 18. század elején a bádeni, württenbergi jobbágyok, az 1760-as évektől a bajorországi katolikus iparosok, a 19. század elején pedig elsősorban a rajnai, pfalzi plebejusok költöztek Magyarországra. A kérdés tisztázása természetesen még sok kutatást igényel. 19 Nemcsak a német tartományokból származó kézműves legények próbáltak szerencsét Magyarországon, hanem a 18. század második felétől a polgári forradalomig a magyarok is sokat jártak a német területeken mesterségük jobb megtanulása céljából. A helytartótanács útlevélnyilvántartója szerint például az 1810-es évektől évtizedenként kb. 500 kézműveslegény utazott ki németföldre, és ezek újta - szerencsés esetben - a céhes és rendőri nyilvántartásokban, esetleg a városok polgárkönyveiben nyomonkísérhető. Olyan városok anyagában érdemes kutatni, ahol a kibontakozó ipari fejlődés vonzotta a tanulni vágyó külföldieket, és a vonatkozó iratanyag viszonylag nagy mennyiségben áll rendelkezésre (pl. Bréma, Hamburg). Az egész Európán végigsöprő 1848/49. évi polgári forradalom német irataiban is remélhetünk Hungarica-anyagokat. Itt elsősorban a Szövetségi Levéltár és a tartományi levéltárak